Mint elkötött petevezeték bejárata előtt a feltüzelt spermiumok, úgy várakoztak közel egy hétig azok a hajók, amelyek a Vörös-tengert a Földközi-tengerrel összekötő Szuezi-csatorna déli bejárata előtt rekedtek, mert múlt kedden az Ever Given nevű hajó keresztbe fordult a vízen, ezzel járhatatlanná téve a Szuezi-csatornát. A világgazdaságnak is hirtelen szorulása lett, ugyanis a világkereskedelem több mint tíz százaléka, a konténerszállítás pedig közel harmada ezen az útvonalon keresztül jut célba. Becslések szerint naponta közel tíz-tizenöt milliárd dollár értékű forgalom akadt meg a baleset következtében. A hajót hétfőn sikerült kiszabadítaniuk a mentőegységeknek.

Aki most az első vagy éppen a harmadik kávéját szürcsölgetve hümmög magában, hogy hát ez egy a számtalan hír közül, annak érdemes tudatosítania, hogy ez a fennakadás a késések miatt áremelkedést és/vagy hiányt okoz a kávé piacán. Az ijedősebbek sem járnak jobban, akiknél egy-egy szerencsétlenebb hír könnyen hasmenést okoz, hiszen a koronavírus-járvány miatt amúgy is megbolydult WC-papír-kereskedelemben most fennakadást okozhat az Ever Given szorulása. Komolyra fordítva a szót, a kőolaj ára egyetlen nap alatt közel hat százalékot emelkedett, mert ez az útvonal fontos a kőolaj-kereskedelem számára, itt haladnak át a tankhajók az Arab- (Perzsa-) öbölbeli országok és az európai kikötők között. Legalább 20 élőállat-szállító hajó vesztegelt a Szuezi-csatornán, amelyeknek fele romániai hajó, és amelyek mintegy 130 ezer állatot szállítottak. Összegezve, a Szuezi-csatorna az Európa és Ázsia közötti fő kereskedelmi útvonal, ami komoly kihatással van a világkereskedelemre és -gazdaságra.

A maga közel húszezer konténeres kapacitásával és több mint kétszázezer tonna súlyával a teherszállító hajók „nehézsúlyú” kategóriájában versenyez a panamai zászló alatt hajózó Ever Given. A hajót üzemeltető vállalat, a tajvani Evergreen Marine Corporation több mint 150 óriáshajóból álló flottájával a negyedik legnagyobb cég a szektorban, de még így is a cég teljes éves bevételének két-háromszorosát blokkolta naponta a világkereskedelemben az egyetlen beszorult hajójával. A méreteket és az arányokat azért hangsúlyozom, mert egy „kis” dolog is hatalmas, vele összemérhetetlen nagyságú károkat tud okozni. Egy „aprócska” vérrög is képes kioltani egy másképpen egészséges ember életét. De miért ilyen sérülékenyek a rendszereink, hogy egy vérrög képes egy ember életét elvenni, egy hajó elakadása pedig a világkereskedelem tizedét akadályozni?

A hálózatkutatók most már évtizedek óta a világ nagyon különböző jelenségeit igyekeznek csomópontok (node) és élek (edge) rendszereként, hálózatként értelmezni, és a különböző hálózati tulajdonságok és jellemzők alapján feltárni ezen hálózatok működését, dinamikáját, sérülékenységét. A világkereskedelem is modellezhető hálózatként, amelyben a csomópontokat az egyes országok vagy éppen települések alkothatják (attól függően, hogy mennyire részletes hálózatot akarunk), az éleket pedig a kereskedelmi útvonalak, amelyek összekötik ezeket a csomópontokat (országokat/településeket) egymással. A koronavírus-járvány már egy éve rámutatott az ellátási láncok sérülékenységére, amikor egy-egy karantén, korlátozás hullámként tovaterjedve számos fennakadást okozott, megnehezítve sokszor teljes iparágak működését. A világ kereskedelmi hálózatán jól látszana, hogy a Szuezi-csatorna a teljes hálózat Achilles-sarkaként funkcionál, mivel a kereskedelem egy jelentős része ezen a szűk csatornán halad végig (ahol a 400 méter hosszú Ever Given beszorult, ott a csatorna szélessége kevesebb mint 300 méter), így az itt beálló zavarok a teljes rendszert kibillentik az egyensúlyából.

Ha szerelmünkhöz az egyetlen út a mocsáron keresztül vezet, akkor is átgázolunk azon, csakhogy vele lehessünk. Európa és Ázsia között más tengeri útvonal is létezik, mint a Szuezi-csatorna, de ahhoz a „fél világot” meg kell kerülni, ami plusz anyagi és környezeti terheket jelent. A kereskedelmi hálózatainkat jelentősen befolyásolják a földrajzi és természeti adottságok, de a teljes hálózat mégis tudatosan tervezhető, fejleszthető, hogy a hasonló eseteket a jövőben elkerülhessük. Léteznek azonban olyan hálózatok, amelyeknek a működésébe még annál is körülményesebb a „belenyúlás”, mint egy új csatorna építése.

Nem sokkal azelőtt, hogy megbénította a világ egyik legforgalmasabb csatornáját, az Ever Given útvonala révén egy hatalmas péniszt rajzolt a Szuezi-csatorna bejárata előtt. A fennakadást követően pedig a légi felvételek tanúsága szerint (lásd a képet) ugyanott úgy álltak a hajók, mint egy-egy spermium a petesejtre várva… Ezek az asszociációk pedig egy másik friss hírt juttatnak az eszembe, ami témájában nagyon eltérő, de a probléma mégis hasonló: egy kutatás szerint a férfiak többségének örökítőanyaga vélhetően 2045-re már nem lesz alkalmas az utódnemzésre, feltehetően a légszennyezés következtében. De hogy jön ez ide? Úgy, hogy az emberiség fennmaradásában elengedhetetlen mozzanat az ivarsejtek találkozása, így az élet továbbadása a hímvessző és a petevezetékek csatornájára szűkül (analógiaként lásd: Szuezi-csatorna), ahol két sejt találkozásában sűrűsödik és zsugorodik pontszerűvé az emberi élet. Ha a petesejtek néhány évtized múlva már hiába várnak a spermiumok megtermékenyítésére, mert azok „egyszerűen” eltűntek, az gyorsan belátható következményekkel jár az egész emberi faj fennmaradására nézve. Ez például egy olyan biológiai hálózat, amibe bele-belematatunk olykor, de ezt a mozzanatot nem tudjuk kikerülni.

Elengedhetetlen, hogy egyre jobban megértsük a minket körülvevő világ hálózatait, hogy lehetőség szerint kiiktathassuk ezen hálózatok Achillesz-sarkát. Ha pedig ezekbe a hálózatokba nem tudunk direkt belenyúlni (pl. a szaporodás ivarsejtek nélkül nem megy), akkor ezen hálózatokat meghatározó hálózatokat kell alakítanunk ott (klíma, légszennyezés), ahol tudjuk. Az életünk múlhat rajta.