Megmondták, végre megmondták, miért nem épülnek autópályák Romániában! Derék közlekedési tárcavezetőnk nélkül soha nem jöttem volna rá erre – de gondolom mások, nálam okosabbak sem!

Szóval nem nappal alvó, éjjel dorbézoló hülye denevérek, hirtelen támadt millió éves tavak, nemlétező medvék, pénzsóvár méhész, császárként viselkedő császárfák miatt nincsenek autópályáink.

Lucian Șova, miután leállította a Comarnic–Brassó pályaszakasz  építését, végre kitálalt a nagy igazsággal: sztrádák azért nem épülnek Romániában, mert visszavetik az ország gazdasági fejlődését! Miniszter urunk minderre egyszerű magyarázattal szolgál: ha megépül(né)nek a sztrádák, akkor felmenn(én)ek a bérek, ami elriasztaná a befektetőket, akik olcsóbb országokba vinnék át romániai gyáraikat, tőkéjüket. Miniszter urunk pedig annyira bízik igazában, hogy még a világbanki támogatást is lemondta – a nemzetközi pénzintézmény nem kis csodálkozására.

A tárcavezető – a még nagyobb érthetőség kedvéért – bővebben is kifejtette érvelését. Mert lám, a „nagyszerű autópálya-rendszerrel” rendelkező nyugati országokat otthagyják a multinacionális vállalatok. És vajon hova menekülnek? Olyan országokba, ahol nincsenek autópályák. Például Romániába, ahol – tárcavezetőnk szerint – éppen a sztrádák hiányában alacsonyak a bérek. De ha ne adj’ Isten, Romániában is megépülnének az autópályák, akkor felmennének a bérek – és tőlünk is lelécelnének a multik! És hova? Hát hova, hova, olyan országokba, ahol még mindig nincsenek sztrádák.

Miniszter urunk okoskodását folytatva aztán a multik nyilván így járnák majd körbe a világ minden sztrádával nem rendelkező országát – csak azt nem lehet tudni, hogy hova mennek majd a multik, ha már minden országban kiépülnek az autópályák…

Persze, persze, ez csak amolyan újságírói okoskodás.

A sztrádaépítés jelenlegi ütemét tekintve, a valóságban ez a veszély még távol áll Romániától. És mivel a már megépített sztrádaszakaszok is rövid idő alatt járhatatlanokká válnak, egyre több multira számíthatunk – nyugtathatnánk meg a fölöslegesen aggódó Lucian Șovát.

A lényeg, a tanulság az, hogy a külföldi tőke bevonzásához nem autópályák, hanem ellenkezőleg: zsúfolt, rossz, járhatatlan utak, azt is mondhatnánk: úttalan utak kellenek, ezért élnek-halnak a multik, akik a kisebb bérek kedvéért felvállalják azt is, hogy termékeik nagy időbeli csúszással jutnak el a megrendelőhöz, hogy jelentős késéssel érkeznek be vállalataikba a nyersanyagok, meg a rossz utak egyéb hátránya… bocsánat: előnyeit.

Nem szeretem a forgatókönyveket, de ezekről a sunyi multikról azt is feltételezném, hogy ők teszik járhatatlanná a frissen megépített sztrádákat. Nem lehet a véletlen műve az, hogy a tengerpartra vezető sztrádán feljöttek az aszfaltdarabok; hogy a miniszterelnöki jelenléttel ünnepélyesen felavatott Aranyosgyéres–Gyalu pályaszakaszt földcsuszamlás temette el, még mielőtt egyetlen jármű áthaladhatott volna rajta; és bizony, meglehetősen furcsa dolog az is, hogy a Szászváros–Nagyszeben autópálya több helyen is megroggyant! Ne feledjük, a megGROGGYant ökölvívó neve angolul GROGGY! – ami akár súlyos bizonyíték lehet az autópályák állapotába való nyugati beavatkozásra!!

Miniszter urunknak tehát tökéletesen igaza van. A multik nem akarnak sztrádát. Még akkor sem akarnak, ha a rossz utakra törekedve, állandóan autópályákat követelnek; nyilván falazásból, mint például a Renault cég is, amelynek romániai, mioveni-i gyárvezetősége évek óta azzal fenyeget, hogy áttelepül Romániából, ha nem készül el a Pitesti-Nagyszeben autópálya. És mi történt? Nincs sztráda, az utak még rosszabbak lettek – a gyár pedig fejleszti termelését. Hiába, na, Șova átlát a multik átlátszó taktikáján…

A șovai gondolatsort folytatva: ha továbbra sem épülnek sztrádák, akkor felvirágzanak a kis falvak, hiszen faluhelyen már annyira rosszak az utak, hogy szinte fizetni sem kell a munkaerőért, a multik nyilván majd tolongani fognak az egyre kisebb falvakért, ha az útviszonyok miatt egyáltalán sikerül majd eljutniuk odáig. Így aztán az elmaradott, középkori állapotokban élő romániai falvakban, tanyákon épülhetnek fel a jövőben a korszerű gyáróriások, a hatalmas ipartelepek, világhírű cégek.

És miközben a miniszter urunk igazságát fel nem ismerő, így újabb és újabb autópályákat építő nyugati országokban elsorvad az ipar, a romániai falvakban felvirágzik a gazdaság és rövidesen itt ver majd az Európai Unió gazdaságának szíve.