Afrikai kannibáloktól rettegő és szülésre sarkalló videó jelent meg a napokban, amelyet a Hozz Világra Még Egy Magyart Mozgalom tett közzé a világhálón.

Miután több mint 330 ezren megtekintették és hozzászólásokban nevetségessé tették a videót, a véleménynyilvánítást letiltották a YouTube-n – már csak az látszik, hogy 770 tetszés mellett tízezer nemtetszést kapott a Rád is szükség van! című felhívás.

Haldoklik az ország, mondja Budaházy Edda, a „mozgalom” arca, és rögtön bele is vág a hibáztatásba: „jóval elmúltál harminc, de még otthon élsz, és inkább buliznál kicsit”, „nem vállalsz gyermeket, mert azzal sok a gond”, „nem inkább attól tartasz, hogy majd magadnak nem tudsz megadni mindent, amire vágysz”, „úgy véled, rendben van az, hogy majd mások gyermekei kitermelik a nyugdíjadat” – sorolja.

Azt veti mások szemére, hogy külföldön vállalnak munkát, az állatvédelmet fontosnak tartják, de nem abortusz-ellenesek, és bár „őrjöngenek” az „afrikai kannibálok” miatt, akik „elárasztják Európát”, nem tesznek ez ellen: nem vállalnak gyerekeket (apropó afrikai kannibálok: Budaházy a HírTV-ben egyetlen esetre hivatkozott, védve ezt a szóösszetételt, nagyvonalúan megfeledkezve a sepsiszentgyörgyi esetről vagy a németről).

Persze kár volna elbagatellizálni az ügyet: sokak számára valóban poénos ez a fajta pátoszos aggodalom és bűnbak, mégis többről van szó ennél. A Hozz Világra Még Egy Magyart Mozgalom videója ugyanis olyan mikrokozmoszként, a világtól elkülönült, homogén masszaként tekint a magyarságra, mintha annak a fennmaradása csupán a magyar nők termékenységi kedvétől függne.

Többek között nem veszi figyelembe azt, hogy túlnépesedés sújtja a világot, és a globális kapitalizmusra egyre inkább rácsatlakozó hatalmas népességű országok, mint India és Kína, a fogyasztás növelésével az ökológiai katasztrófák esélye csak emelkedik. Az egyetlen jó hírünk az, hogy a fertilitási ráta globálisan csökken: míg 1960-ban átlagosan 4,98 volt ez a szám, mára 2,43 (ez pedig egyértelműen nem csak a nyugati országokra jellemző, hiszen elhanyagolható az a népességszám, amelyet az Egyesült Államok és Európa adnak).

A magyar megmaradásért aggódó Budaházy Edda éppen ezeket a tényeket hagyja figyelmen kívül: hogy egyrészt mindenhol csökken a gyerekvállalási hajlandóság, másrészt globálisan még mindig komoly problémát okoz a túlnépesedés: márpedig Kárpátok ide vagy oda, mind egy bolygón élünk és az egyre sűrűsödő katasztrófák sem fognak válogatni.

A hibáztatás egy másik probléma: társadalmi magyarázatok (mint például a munkahelyi túlhajszoltság, a szociális kiszolgáltatottság és bizonytalanság, a kivándorlás szükségessége) helyett inkább az egyének szintjén keresi a válaszokat, és megértés helyett az ítélkezést választja.

Pedig a nyugdíjunk nem attól függ, hogy hány – kifejezetten magyar! – gyereket hozunk világra. Az automatizálás egyre fontosabb kérdés még ott is, ahol a politikai erők ezzel nem foglalkoznak, és azt hiszik, hogy még száz évig a világ összeszerelő-műhelyei lehetnek az országaik. A jövőt illetően nem az a kérdés, hogy hány ember születik, hanem az, hogy a robotok milyen gyorsan váltják le az emberi munkaerőt, és mégis hogyan marad meg a kapitalista gazdaság. Vélhetően sehogyan: búcsút kell intenünk neki – elég csak az alapjövedelem tervére gondolni vagy a robotadó ötletére.

Arról már nem is szólva, hogy Magyarországnak vagy akár Romániának nem a népességszám a legnagyobb problémája. Hogy csak néhány példát hozzak fel boldogabb országokra: Szlovénia 2 millió főt számlál, Szlovákia 5 és fél milliót, Finnország szintén.

Hogyha mindezekre a tényekre nem gondolunk, érthető Budaházy Edda félelme. Ha a magyarság közel állna a „kihaláshoz”, ha egy közösség beáldozhatná egyéneit, ha a nők csak szülőgépek volnának, a férfiak pedig a fenntartóik, ha a világon egyedül élnénk vagy függetlenül a globális történésektől, ha a kapitalizmus nem állna hatalmas változások előtt, ha, ha, ha – így fordulnak át nevetségesbe őszinte aggályok, részben az ismeretek hiányával, részben a hibáztatással. Ilyen világra hozni magyart nem biztos, hogy érdemes. Majd talán Gileádban, ha muszáj lesz.