Nagycsütörtökön Jézus egyedül marad. Magára hagyják a tanítványok, egy közülük pedig elárulja őt. Elkövetik a bűnt, amely Szent Ágoston szerint a gőg következménye: az ember, akinek léte nem önmagában leli magyarázatát, hanem valaki másban, megpróbál önmagának létezni.

Nagycsütörtökön a tanítványoknak lehetőségük van felismerni saját magukat önmaguknak és Istent Istennek. Megnyílik előttük a félelmetes lehetőség, hogy válasszanak: létezésük középpontjába Istent vagy Énjüket állítják-e. Júdás utóbbit választja, Péter előbbit, ezért válik egyikből kárhozott, a másikból kőszikla, noha mindketten elárulják Jézust.

Életünk sok-sok nagycsütörtök füzére.

A modern és a posztmodern, illetve ezeket a korszakokat követő (mai) ember megpróbál önmagának létezni. Életének céljául az irígyelt gazdagságot, a fitogtatható tudást, a megbámulható testet választja. A nincstelenek számára azok a sikeres emberek számítanak példaképnek, akikről azt gondolják, elmondhatják magukról, megvan mindenük, amire szükségük van. A „minden” természetszerűen nem foglalja magában Istent. Mindaddig, amíg a sajátunknak tartott életünk kellemes marad, amíg úgy tekintünk Istenre, mint a pilóta az ernyőjére: viszi magával, de reméli, nem lesz rá szüksége.

Gőgünk és magunknakvalóságunk közepette is meg akar ajándékozni Isten azzal, hogy elveszi tőlünk a hamis boldogság forrásait.

Szent Ágoston mondja, hogy a sikereink teljében is meg akar ajándékozni a létezés igazi értékeivel, de nem tesszük lehetővé az ajándékozást, mert tele van a kezünk „mindennel”, amiről úgy véljük, szükségünk van rá.

Az emberi önelégültség illúziójának az ember érdekében kell szertefoszlania.

A világban a válság szele érződik. Milliárdos vagyonok foszlanak szét, mint a füst. A villalakások hirtelen feszélyezően nagyokká válnak, a luxuslimuzinokban szorongani kezdenek az Armani-öltönyös pénzmágnások. Nem csúszik a kaviár és érdessé válik a torkokon lecsorgó méregdrága pezsgő selyme. A sikermenedzselési könyvek tételei semissé válnak. Mennyi időnek kell még eltelnie, amíg az ember rájön, lám, talmi érték az öncélú gazdagság, tudás, szépség?

A nagycsütörtök magányában a tanítványok megérzik, létezésük nem önmagában leli magyarázatát, hanem valaki másban. A szeretetben, amely a keresztfán teljesedett ki.

Mi ezen az úton járunk-e?

Szeretetteljes, áldott húsvéti ünnepeket kívánok minden kedves olvasónak, Szent-Gály Kata gondolatát ajánlva figyelmükbe: „Mi, akik hiszünk, a reménység fiai vagyunk, mert lehetségesnek tartjuk, hogy lesz még jóakarat a Földön, mely hadiútjainkat egymáshoz vezető béke-utakká alakítja.”