Jubilálhat az inkább nemzeti, mintsem liberális politikai alakulat és a Népi Mozgalom Pártja is: hatalmas győzelmet aratott a magyarok fölött, s megvédte a románságot attól, hogy zavart észleljen az erőben, holmi katolikus középiskola újralapítása folytán.

Ludovic Orban és Traian Băsescu megvédte az alkotmányos rendet, sőt, az autonómiát is azáltal, hogy az Alkotmánybíróságnál óvta meg a törvényt, amely lehetővé tette volna – minő borzalom és mekkora veszély –, hogy a 98 éves centenárium évében önálló magyar középiskola engedélyezéséről döntsön a Parlament, ha már egyszer helyi szinten erről nem született döntés.

Korunk jellemzője, hogy minden – és az ellenkezője is – megmagyarázható polkorrekt jogi szöveggel, minden törvénytelenség törvényessé változtatható, jogi köntösbe bújtatva, illetve minden fikarcnyi jóindulat, a törvény szelleme szerinti határozat megbuktatható a törvény betűjére hivatkozva.

Azok, akik az önrendelkezés, sőt, a decentralizáció esküdt ellenségei – közéjük tartozik Ludovic Orban és a székelyek megmentette, egykori nagy kegyeltje Traian Băsescu is – a helyi autonómiát féltve panaszolják be a parlamenti többséget, amely nem átallott alkotmányellenes határozatot hozni. És bingó! Az Alkotmánybíróság is megalapozottnak látja rettegésüket: elkaszál egy törvényt, amelynek egyetlen következménye az lett volna, hogy létrehozzák – immár törvényesen – azt a római katolikus iskolát, amelyet korrupció gyanúja miatt szüntetett meg a nagyhatalmú ügyészség javaslatára a bíróság.

A nagytiszteletű Alkotmánybíróság nem mondja ki azt, hogy alkotmányellenes lenne egy kisebbségi iskola létrehozása vagy hogy a nemzeti kisebbségeknek nincs joguk anyanyelvi oktatáshoz. Ó nem! Csak azt mondja ki, hogy Marosvásárhelyen nem alapítható újra a Parlament által elfogadott törvénnyel a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnázium, amelynek tanulói történetesen magyarok.

Ludovic Orban és Traian Băsescu jubilálhat. A centenárium évében értékes ajándékkal jutalmazták azokat, akikről oly sokan megfeledkeztek, de ők nem, a Nagy-Románia Párt híveit: olyan nesze semmi fogd meg jóllal, amelynek az értékét viszont óriásira növeli, hogy attól a magyarokat fosztották meg.

Ami pedig a két levitézlett – Tallérosi Zebulonra hajazó, tallárosoknak panaszkodó – politikus alkotmánytisztelő elkötelezettségét illeti, jobb nem beszélni arról. A napokban derült ki, hogy Traian Băsescu idejében köthetett alkotmányellenes szövetséget a Román Hírszerző Szolgálat és a Korrupcióellenes Ügyészség titkos és tiltott lehallgatások, emberi jogok engedélyezettnek vélt megsértésére. Ludovic Orban és pártja pedig a törvénysértő vádhatóságnak feltétlen híve.

Érzékenységük az alkotmánysértések iránt ugyancsak szelektív...

Mi, romániai magyarok pedig ismét el kell könyvelnünk, hogy a román–magyar párbeszéd lehetőségét módszeresen utasítja el a többség. Módszeresen és rendszeresen. Egyik héten a hatalom az önjáró prefektusaik révén, büntetve a március 15-i ünnepségek szervezőit. Másik héten az ellenzék, győzelmüket ünnepelve magyar szülők és diákok fölött.

Aki pedig a törvény betűjét fontosabbnak tartja, mint annak szellemét, az elégedetten morfondírozhat: lám, Romániában van autonómia, amelyet az Alkotmánybíróság is véd, ha az többségi.