Sakkozni azt tud, bélyeget gyűjteni szintén – ez derül ki a 89 utáni Románia tizenötödik kormányfőjének önéletrajzából. Munkabíró –  ahogyan már saját maga vallotta be tévékamerák előtt. Tud fegyelmezett pártember lenni, különben hogyan választhatták volna ötödjére képviselőnek. Tud szerény is lenni: felismeri értelmi képességeinek korlátait és megvásárol szerzői jogostul egy szakkönyvet, hogy aztán „beépítse” doktori disszertációjába. Amit egyszerűen kedvtelésből, védett meg, nem holmi haszon- vagy pozíciószerzés céljából. Tudose tud továbbá hallgatni; vélhetően nem tart majd kiadós sajtótájékoztatókat, nem cifrázza a szöveget: komótos bükkfalengvidzs érkezik felőle kommunikáció gyanánt. Külföldi útjaira párosával viszi majd a tolmácsokat, mert úgy tűnik, emberes feladat lesz az ottani protokollt teljesíteni. Tudatában van ugyanakkor annak, hogy ő átmeneti szereplő, aki igaz, kissé vontatottan hozza be a színre a tálcát, elméláz, némajátékkal még húzza az időt, majd kiballag a rendezői utasítás szerint. (Az egyre türelmetlenebb közönség annál nagyobb ovációval fogadja az utána belépő főszereplőt –,  ha tudunk olvasni a produkció forgatókönyvéből)  Még tud valamit Tudose. Amit mi csak sejtünk, gyanítunk, feltételezünk. Hogy mit beszélt az államfővel még újdonsült kormányfő-jelöltként. És azt is, hogy nehéz lesz levakarni róla eddigi pályája a SRI-környéki kötődéseit-utalásait.

Ugyancsak tudja Tudose  (még ha ez csak részleges tudás), hogy a kormányprogramot menet közben kell átértelmezni, főleg a kiadások fejezetet, mert a félévi adatsor az elbillenő mérlegről szól. Ő, Tudose pedig két ízben is volt gazdasági tárcavezető. Tudni véli azt is, hogy patrónusa kicsit visszalép, és a kormány ezentúl maga fogja magyarázni a bizonyítványt, vagy annak hiányát, a miniszterek viszik el a balhét, a válságokat, botrányokat. Dragnea ritkábban – főleg pozitív szövegkörnyezetben – fog szólásra emelkedni. Tudhatja Tudose, hogy keményebb kézzel kell majd a csapatot összefogni és jobb belső kommunikáció (számonkérősdi) szükségeltetik párt és kormányszinten, illetve a két entitás között.

Tud-e Tudose újra hitelt csempészni a kormányzati munkába a Grindeanu-affér után? Lesz-e a szocdemes derékhadnak ideje felocsúdni a pártbeli belvillongások után, s a szavazótábor, melynek egy része megcsömörölt, másik, nagyobb hányada elbizonytalanodott az utóbbi hetek pengeváltásait látva, visszasorol-e a hazai legnagyobb párt zászlaja alá a júliusi-augusztusi szélcsendben.

És végül tud-e majd Tudose a megújított csapatba új szuflát vinni: a tunningolás felemásra sikeredett: elég ha a hadügyi tárca élére került és összeesküvés-elméleteket kedvelő szenátorra gondolunk, vagy az egykori szakszervezetis fennforgóból lett tanügyminiszterre gondolok, aki közelharcot vívott annak idején Victor Ponta plágiumügyének elakasztásáért. Nincs mit irigyelni Tudose helyzetén, s ha ennek némileg tudatában van, akkor letudja majd azzal mandátuma végén: „Uraim, abban a válság utáni helyzetben, ezzel az emberanyaggal és ilyen előre nem látott tényezők függvényében ennyire futotta a tudásomból.”

Majd ugyanolyan zavartalanul, ahogyan a kormány élére lépett, elballag. Sakkozni, bélyeget gyűjteni.

Fotó: vivafm.ro