Becslések szerint az utóbbi öt esztendőben mintegy 300 ezer telefont hallgattak le Romániában. Hivatalos engedéllyel lebonyolított fülelésről van szó. És arról, hogy a bíróságok nagy része 100%-os igenlési hányadossal rendelkezik: magyarán az összes hozzá intézett lehallgatási kérést jóváhagyta.

Valamivel több mint negyed százada még a párna alá rejtett telefon dívott, ha kényesebb téma került terítékre, ezt a „brujázst” lehetett a tévé vagy rádió hangjával fokozni + a jól kicizellált virágnyelv. Ha mindössze a szóban forgó csincsinál termését tekintjük, egy szakavatott kutató akár doktori disszertációt is írhatna abból, hogy az alvilág (legyen az fehérgalléros briganti, vagy klasszikus mackós) milyen sifrírozott beszédmóddal operál, hogyan alakulnak ki a zsargon-rétegek, miként hat az elkövetőt csak segítő vagy neki drukkoló egyén (bűnpártoló, ha nem tévedek) szókincsére az a temérdek konverzáció, amit íme szépen, rendszeresen letároltak. Tudományos igényre hivatkozva gondolom, kikérhető, ha már ilyen lendületesen hagyták jóvá a lehallgatásokat, most sem kéne megtorpanniuk.

De hogy erről a témáról egyáltalán cikkezni lehessen, egy kolozsvári egyetemi oktató, alkotmányjogász munkájára volt szükség, aki... a maga során végigkérvényezte a bíróságokat széles e hazában, mondanák el, mert nem zárolt adat, hogy hány drb. lehallgatási engedélyt adtak ki 2005–2011 között. Izgalmas példa a Iaşi megyei Săveni esete, ahol 259 lehallgatást hagytak jóvá, a településnek pedig alig van 800 lakosa. Arra sem emlékszem, hogy a kékhírek rovatban valami irdatlanul súlyos ügyre bukkantak volna a falucska határában.

Szintén falu, de ez másik, ahol a polgármester arra panaszkodik, hogy családi perpatvart okoztak a róla készült lehallgatási jegyzőkönyvek. Az elöljáró, aki régi motoros a helyi közigazgatásban, immár vádlottként megkapta a róla készült anyagot, csakhogy ömlesztve, az összes távpárbeszédet, amiből az is kiderült, hogy egynémely lányokkal is purpárlézott, s ezt a neje igencsak nehezményezte.

És ha már jegyzőkönyv, elég ha a Nagy Zsolt ügyére utalva elgondolkodunk, a slendriánul, vagy rosszindulatúan kezelt feljegyzések mennyi kárt okozhatnak, miként gyengíthetik az igazságszolgáltatásban amúgy is megrendült bizalmat: ha hiányos, illetve szelektív módon összeszerkesztett jegyzőkönyveket kap a nyomozó hatóság, s az előregyártott jegyzőkönyvek gond nélkül kerülnek az ügyészhez, onnan meg a bírói testület – gyaníthatóan semleges – tekintete elé.

Időnként kattog a telefonom, furán csak bizonyos személyekkel való párbeszédkor: 27 év alatt elsorvadt  annyira a paranoid reflex, hogy egyszerű műszaki malőrnek tartom: a készülékben és nem a rendszerben van a hiba. Előfordul mégis, hogy megszakítom a dialógust és újra mondom még egyszer tagoltan az épp elhangzott mondatot, ha mégis rögzítenék a fiúk, az átírásnál ne bajlódjanak túl sokat az értelmezéssel; már így is meggyűlt a fonni valójuk az igazságügyi tárca belső elhárításának irattárával, ami, ha tényleg nyilvánossá válik, újabb ígéretes kutatási terepnek számít majd.(Doktorátus garantált)

Fotó: origos.hu