Ezt érdemelné Mircea Geoană – vagy valami hasonlót –, ha (tényleg?!???...) kiderülne, hogy 2009 decemberében a Mikulás dupla fenekű zsákokban cipelte oda azt a 70 311 voksot Băsescu ünnepi fenyője alá, amivel az éppen hivatalban lévő államfő újrázni tudott. Ennyi kellett ugyanis ahhoz, hogy hivatalosan 0,68%-os előnyre tegyen szert a PDL- jelölt a szocdem aspiránssal szemben a második forduló finisében.

Kötetnyi szak- és ultra amatőr irodalom gyűlt össze, poénok és anekdoták Geoană fél éjszakányi diadaláról, mert valóban előzménytelen volt, hogy urnazáráskor nyerésre álljon az egyik jelölt és pezsgős győzelmi beszédet tartson, hajnalra pedig már azzal szembesüljön, hogy azon kell agyalnia, miként magyarázza-csomagolja kudarcát. A magyarázatok között szerepelt a klasszikus érv, hogy a külföldön szavazók alapjáratban nem baloldali szimpatizánsok, és az ő voksaik hozzászámolása időben eltolódott, az exit poll-okat nem tudta érdemben befolyásolni. Volt egy külön jelenet is, Geoană éjszakai látogatása Sorin Ovidiu Vântunál közvetlenül a második forduló előtt. Ezt Băsescu jól időzített döfésként vitte be a jelöltek tévévitáján, sok elemző így magyarázta a trendek pálfordulását.

Volt még egy harmadik tényező is, amit az ilyenkor szokásos vádaskodások kategóriába sorolva nem is tartottak-számítottunk érdembeli tényezőnek: a végeredmény egyéb (nem föltétlenül sportszerű) befolyásolása. Ha Dan Andronic nem borítja ki a sztorit, most nem kellene újra erre a mozzanatra visszatérni. Az egykori elnöki tanácsadó, aki éppen Băsescu csapatában játszott, arról beszélt, hogy a SRI és a DNA, illetve a belügy első emberei egy magánlakás szobájában „drukkolták” végig december hatodikának éjjelét; telefonon kaptak és továbbítottak adatokat, miközben a várakozás feszültségét whiskyvel enyhítették.

Traian Băsescu vehemens hangon ítélte el a szervezkedést, nincs ellenére a vizsgálat kezdeményezése, és váltig tagadja, hogy tudott volna a „csoport” működéséről. Akkoriban 2009 decemberében több ízben is elhangzott, főleg a vesztes szocdem tábor részéről, hogy nem a leadott voksokon múlott az eredmény, hanem az egyes pártok mobilizációs és monitoring-képességén urnazárás után: vagyis az a képesség, ahogyan a bedobott cédulákat szortírozni, csomagolni és könyvelni tudták, és hogy milyen gyorsan működött a párhuzamos szavazatszámlálás, illetve az adatok összesítése. Nos, ezzel kapcsolatban Băsescu döbbenetes részletet árult el: jobb szoftot használtak a PDL-szákházban, mint a választásokért hivatalosan felelős intézményben, a Központi Választási Irodában.

Andronic hirtelen jött őszinteségi rohamában szerepet játszhat, hogy az extanácsosnak újabban szintén választások okán akadt magyarázkodni valója az ügyészeknek, mégpedig ugyanazon 2009-es esztendő kampányköltségei törvénytelenségei alól kellene tisztáznia magát... és akkori főnökét, Traian Băsescut. A belpolitikai bozótharc tavaszi fordulója meglepően hevesnek ígérkezik, mintegy elhomályosítja a kormányzás valóban közérdekű témáit, a kabinet kapkodó, ellentmondásos ténykedését, a vontatott parlamenti ütemet, az ország nívón aluli nemzetközi képviseletét, szóval azokat a kérdéseket, amelyektől a mindennapi komfortérzet függhet. Ehelyett (közel)múltbeli tényfeltárósdit játszanak az arénában, amolyan nosztalgiatúrát tartanak, a végén pedig szuvenírtárgyakat osztogatnak, mint amilyen az a cirádás keretbe foglalt oklevél, amely félig formálisan elismeri Mircea Geoană  majdnemhogy-államfői tisztségét.

Fotó: rfi.ro