A sci-fibe illő cím nem egyéb suta captatio-próbálkozásnál. Ezért „a birodalom újra visszavág és viszont” epizód forgatókönyv-vázlata helyett apró múltbeli törénet-töredék, nosztalgia kolonctól mentesült emlékkép-sorozat. Nyári hőben tértem be az előcsarnokba, ahol fotótárlat tette tartalmassá a hűsölést. Manipuláció a szovjet és a kínai rendszerben -valami ilyesmi lehetett az alcím: fotók , korabeli képi dokumentumok. Arról, ahogyan Lenin szól a néphez: az eredeti felvételen látszik, hogy a téren odatódult ugyan a tömeg a szónok köré, de korántsem annyian, hogy az egész pályát elfoglalták volna; a másik fotón a kiretusált változat, amelyről eltüntették a zavaró üres felületet. További felvételek a szovjet Központi Bizottságról. Ahogyan indultak és amint évek során -aránylag gyors ütemben -- tünedeztek el a kényelmetlen, elhajló, meghasonlott tagok. Némelyek helyére igen ötletesen egy-egy oszlopot iktattak be a szakmailag valóban képzett cenzorok. Ahogyan a bolsevik offenzíva átcsap sztálini terrorba, a történések felturbózott  fordulatszáma már feleslegessé teszi a művészi igényű leplezést: egyszerűen csak besatírozzák fekete ironnal a kegyvesztett elvtárs arcképét.

S hogy nehogy az orosz téma eluralkodjon, a tárlat másik része Mao Ce Tung korát idézi. Mao az ifjúság körében, Mao elvtárs a rizsföldeken, Mao átússza a Sárga folyót (Körötte mintegy hatvan elvtárs lubickol és nevet; állítólag a nagy vezér nem is szelte át a legendás folyót, csak megmártózott a fotó, no, meg a propagandafilm  kedvéért). De van szintén bizakodó tekintetű ifjú értelmiségi ,aki örömmel vállalja a falura való kiküldetést (valóban száműzetést), hogy a rurális közegben is érvényt szerezzen a  tannak. Szerény paraszti lak belteréről készült fotó, a képaláírás szerint ilyen idilli környezetbe érkeznek átnevelésre az eléggé meg nem győzött intellektuellek.

Több mint másfél évtizedes élmény, még arra is emlékszem, hogy az eredetileg eltervezettnél többet időztem a fotó-sorozatok előtt. Ott, az egyetem halljában, valahol Közép-Európában. A három ötéves terv alatt nem csak a kronológia szólt bele a dolgok alakulásába, de a földrajzot is át kell lassan értelmeznünk: a kontinens közepe (vagy köztes sávja) igen dinamikusan váltogatta koordinátáit. Most jó eséllyel arra, hogy ami egykoron közép volt, centrum a maga nemében, most egyre inkább a perifériára tolódik, evezi magát, sorsszerű fogalmazással: sodródik.

Ez a mozgás lehet, hogy nem egyértelmű, a térképbe kódolt érzék és mértékcsalódás garantált mellékhatás, még szerencse, hogy a (politikai) science fiction műfaja nem merült ki teljesen: alapművek csírája sejlik Danubius partján, az egyetemes  tudományos fantasztikus irodalom még reménykedhet, s vele a formatervezett fantázia elkötelezett hívei.