Bogdán Tibor: Jogászi ésszel…
A nagykorrupció ellen harcot meghirdetők látszólag győzelemnek érezhették, hogy a tizenkilenc oldalasra nyújtott, rendkívül szakszerű – magyarán: unalmas – értékelésének végén a román igazságügyi tárcavezető, Tudorel Toader nem kérte az Országos Korrupcióelleni Ügyészség vezetőjének, Laura Codruța Kövesinek és Románia főügyészének, Augustin Lazărnak a felmentését.
Annyiban igazuk is volt, hogy a másik oldal – az „éjszakai törvényezők”, akik az emberi jogokra való álságos hivatkozásukkal igyekeznek ellehetetleníteni az igazságszolgáltatást – valóban vereségként foghatták fel a miniszter döntését, amelynek kapcsán a kormány már maga elé is citálta a tárcavezetőt, bár korábban megígérte, hogy a nagy tudású jogásztól elfogadja, bármilyen döntést is hoz. Igaz, akkor még nem erre számítottak…
Csakhogy – tudjuk – az ördög a részletekben bújik meg, márpedig Romániában az igazságszolgáltatás és a törvények annyira zegzugosak, hogy ördög kománk bizony egész nap bújócskát játszhatna velünk.
A valóságban a korrupció ellenségeinek nincs miért örülniük.
A tárcavezető ugyanis korántsem hátrált meg, tulajdonképpen megbízói szellemében cselekedett, csupán ügyes kis oldallépéssel parírozott.
A miniszter szinte a nagyesküt is letette, hogy a jelentés kizárólag az ő műve, abba senki sem szól bele, és az amerikai nagykövet látogatása is egyszerű véletlen volt, akárcsak a döntése előtti brüsszeli látogatása.
Ráadásul – amint állította – az sem befolyásolta, hogy a romániai vállalkozásokban érdekelt amerikai beruházók is levelet nyújtottak át Sorin Grindeanu kormányfőnek, amelyben a kétoldalú gazdasági kapcsolatok alapvető követelményének tartották a jogállamiságot is, mivel az amerikai vállalkozók azt szeretnék, ha romániai üzletkötéseik alkalmával minden korrekt módon, áttekinthetően és kiszámíthatóan történjék.
De ha hinnénk is a tárcavezetőnek (és végül is, miért ne hinnénk), akkor is erősen valószínűsíthető a tény, hogy a jogtudományokban igen csak jártas szakember pontosan felmérte, mekkora botrány lenne abból idehaza és világszerte, ha a két főügyész leváltásáról döntene. Amire amúgy sem kerülne sor, hiszen a munkájukkal elégedett Klaus Iohannis államfő minden bizonnyal nem bólintana rá minderre.
Egyszóval teljesen hiábavalóan váltana ki világraszóló botrányt, amelyben a korrupció melegágyának tekintett Románia csak tovább veszítene. De talán még ennél is súlyosabbnak találhatta azt a tényt, hogy ha a leváltásról dönt, akkor a széleskörű hazai és nemzetközi felháborodás, a megújuló utcai tüntetések nyomán semmissé válna a kormánykoalíció és a parlament minden arra irányuló erőfeszítése, hogy véget vessenek a korrupció elleni harcnak, és elhitessék az örökké kekeckedő nyugati kancelláriákkal, hogy a hírhedett kormányrendelettel is minden rendjén lett volna, csak az volt a baj, hogy éjszaka fogadták el.
Érthető, hogy az igazságügy-miniszter ezt el akarta kerülni, hiszen éppen azért került ebbe a tisztségbe, hogy kihúzza az igazságszolgáltatás méregfogát. Jogászi agyafúrtságával pedig rájött arra, hogy minek ekkora hajcihőt kavarni, amikor minden botrányt elkerülve, szinte megtámadhatatlanul is el lehet érni a hőn vágyott célt: Liviu Dragnea (és mellékesen: potenciális bűnöző társainak) megmentését a börtöntől.
Egyszóval nem érdemes a törvényt alkalmazókkal harcolni, sokkal egyszerűbb a törvényt megváltoztatni a maguk szája íze szerint, és akkor a számukra kedvező törvények szerint kell dönteniük, akarva-akaratlanul is a törvények alkalmazóinak is. Ha pedig valaki mégis megtámadná a saját érdekükben megváltoztatott törvényt, akkor még mindig ott van az alkotmánybíróság, amelyet szintén a kormánykoalíció ural.
Igaz, a cél így nem érhető el olyan gyorsan, mint mondjuk egy sürgősségi kormányrendelettel, de legalább biztosra lehet menni, hiszen a talárosok ítéletével már nem lehet vitatkozni. Nem kell tehát végtelenbe nyúló és késhegyre menő vitákat folytatni például a közkegyelmi törvény vagy a szolgálati vétség alkalmazási módjáról, amikor ezek apró módosításaival is ki lehet hozni a börtönből a bűnösöket.
És nyugodtan lehet majd arra hivatkozni, hogy mindezt a parlament szentesítette, amely ráadásul az alkotmánybíróság döntésének megfelelően módosította, egészítette ki a törvényeket. Tiltakozhat-e valaki a törvényesség betartása ellen, akár idehaza, akár a nyugati kancelláriákon?
Lám, némi jogászi ésszel demokratikusan, a parlament, az alkotmánybíróság által szentesített törvényekkel nappal is el lehet érni ugyanazt, amit az éjszaka kellős közepén, sürgősségi kormányrendelettel…
Fotó: qmagazine.ro