Hajszálak ha repedeznek, s ha ezt kitartóan művelik, akkor jön létre a klasszikus méretű hajszálrepedés. Ezt egy épület esetében statikusok, restaurátorok és építészek – amennyiben idejében közbelépnek – jó eséllyel orvosolhatják. Ha egy szervezetnél észlelik a repedéseket, már korántsem technikai kérdés, bár vannak rá sajátos „technikák”. A PSD háza táján kialakuló (és állandósulni látszó) belső feszültségek az utóbbi napokban látványosan felerősödtek.

Első látásra személyi ellentét mentén lazul fel a párt monolit egysége: Liviu Dragnea pártelnök és elődje, Victor Ponta között jó ideje köztudottan nem kollegiális a viszony. Az ellentét újabb fázisába lépett, az eddigi csipkelődések, poénokra hegyezett pengeváltások, most nyílt konfrontációba váltottak át. Ponta – és egykori kormánycsapatának néhány tagja – megtapasztalta a mellőzöttséget, peremre szorításának kísérleteit és ha eddig félszájjal kritizálta a Dragnea-féle kurzust, most éles hangnemre kapcsolt; akár lemondását is kilátásba helyezte, ha ez lenne az ára annak, hogy továbbra is kritikusan viszonyulhasson a szocdemek pártbeli, kormányzati teljesítményét kommentálva. Dragnea valahányszor kettejük konfliktusáról kérdezték, mindent elkövetett, hogy bagatellizálja, illetve „építő jellegűnek” nevezze az egykori kormányfő kirohanásait. Időnként, amikor a kenyértörés lehetőségéről faggatják, kijelenti – nem minden él nélkül –, hogy nem fogja kizáratni Pontát, mint ahogyan azt renitens párttársa tette annak idején Mircea Geoană esetében. Már a szóhasználat is sokat elárul kettejük (erő)viszonyáról: míg Dragnea időnként Victornak nevezi Pontát, ez utóbbi csökönyösen Domnuldragneazza a politikust. A PSD berkeiben most épen újabb ellentámadás készülődik Ponta ellen: a stratégia az egykori miniszterelnök elszigetelését célozza, és több megyei szervezet fog újabb hűségnyilatkozatot kiadni, amivel a párt egységét és Dragnea iránti lojalitásukat hivatottak deklamálni. Aki mindezek függvényében azt vizionálja, hogy a PSD felbomlik vagy legalább két tömbre szakad, annak még jócskán ki kell várnia, nem több ez egyelőre, mint a belső hatalmi harc újabb, ezúttal valóban harsányabb epizódjánál. A Dragnea vezetési stílusát ellenzők között ott vannak a megleckéztetett jászvásári polgármester mellett az erdélyi szocdemek is, akik eddig nem nyilvánultak meg, de jelezték a hírhedt 13-as sürgősségi kormányrendelet kapcsán nemtetszésüket, igaz hogy mindössze egy igencsak elvont, moralizáló Dâncu-szöveg által.

A kormánykoalíció másik alakulatában, az ALDE-ben sem felhőtlen a hangulat; Călin Popescu Tăriceanu és Daniel Constantin társbérletben vezetik a pártot, és ezt az állapotot (lásd a PNL-ben elhúzódó belső válságot) előbb-utóbb meg kell szüntetni. Míg Tăriceanu a mihamarabbi tisztázó kongresszus híve, Constantin jegelné a fórum összehívását, szerinte az alapszervezetekben kellene választásokat rendezni, és az így kialakult küldött-testület kellene, hogy döntsön az ALDE további sorsáról, vagyis az új elnökről.

Ebben a repedező kontextusban kell-lehet értelmezni azokat a vélt vagy cáfolt értesüléseket, amelyek az RMDSZ fokozottabb kormányzati szerepére utalnak. A Szövetség kivár, továbbra is a kívülről való támogatás híve, mert idővel (a nyári vakációig valószínűleg) kiderül, hogy meddig, miként repednek tovább a hajszálak.