banner_xRg6ZFl6_Koldok_970x250.gif
banner_PIz6eiCM_Koldok_300x250.gif

Demény Péter: A homlokzat olvasói

„Ezek európaiabbak!” Némileg hüledezve figyelem a magyarországi pihegést a romániai miniszterelnök-jelöléssel kapcsolatban, mely az idézőjeles felkiáltásban foglalható össze.

Romániának volt már egyebek mellett magyar miniszterelnök-helyettese, művelődés- és egészségügyi, környezetvédelmi minisztere, szóval fontos pozíciókat kétségtelenül foglaltak el magyar nemzetiségű emberek, noha a legfontosabbakra soha nem jelöltek, és a román állam jelenlegi állapotát elnézve még sokáig nem fognak magyarokat jelölni. Az ICR (Román Kulturális Intézet) vezető tanácsi tagjaként és publicistaként egyaránt eljátszottam a gondolattal, mi lenne, ha az ICR budapesti kirendeltségének magyar vezetője lenne? Szép, nagyvonalú üzenet lenne ez, de semmi esélyét nem látom – hátha nem lesz igazam.

Szóval hátrább az illúzió agaraival. Sokkal inkább úgy áll a helyzet, ahogy Horváth István, a Kisebbségkutató Intézet elnöke írta december 21-i Facebook-bejegyzésében: „A politikai korrektség csapdája // A szociáldemokraták által felvetett miniszterelnök annyira polkorrekt profil (nő, muzulmán, menekült/bevándorló a férje) hogy, az ugyancsak többszörösen (vallási, etnikai) kisebbségi államelnöknek a hápogás, nyilvánosan felvállalható mérlegelés lehetősége sem adatik meg. Azért, minden látszat ellenére, a kisebbségiség ilyen mértékű, tartalmú politikai instrumentalizálása, aktuális hatalmi érdekeknek, játékoknak történő (cinikus) alárendelése, nekem inkább sötét, mint rózsaszínű horizontokat vetít előre. Nagyon szeretnék tévedni.”

Nem hiszem, hogy téved, annál is inkább, mert Bakk Miklós hozzászólása is magvas: a javaslatból az derül ki, vannak „jó” („veszélytelen”, „hűséges”, „szófogadó”) kisebbségek, és vannak „rosszak”. A magyarok ez utóbbiak között is a legpimaszabbak.

Nem az tehát e lépés hozadéka, hogy most aztán jöhet a kisebbségi vízözön. Hanem az, hogy Liviu Dragnea, a PSD és a Képviselőház elnöke minden jel szerint lelkes alattvalóját bízná meg a kormányalakítással, akit úgy irányíthat majd, ahogy kedve tartja. És ehhez a szász származású, lutheránus vallású Klaus Iohannis annyit tudott hozzáfűzni, hogy csak karácsony után nevezi meg az új kormányfőt – vagyis azt mondta, nesze semmi, fogd meg jól.

Annak tehát, hogy Romániában lutheránus szász elnök van, és muzulmán nő a miniszterelnök-jelölt, kizárólag a homlokzat olvasói lelkendezhetnek. Aki mélyebben lát (és erre a Facebook korában Magyarországon is adódik lehetőség), az nem örülhet ennyire. Persze várjuk ki a végét, és vágyjunk arra, hogy ne tévedjünk.

De az akár a hírekből is kiderül, ha valaki nem a problémátlanság szemüvegét teszi fel, hogy Románia államként meglehetősen merev identitásmátrixokat tűr meg, és nem azok rugalmasítása a legfőbb célja. Gondoljunk csak Klaus Iohannis folyamatos bizonykodására, hogy ő milyen jó román, vagy az időről időre felerősödő magyarokkal való riogatásra, vagy a Dacian Cioloş kapcsán sorosozó kampányra.

Románia nem a földi paradicsom.

Fotó: mic.com

Kimaradt?