Kuszálik Péter: Forradalmi idők
Itt állunk, félúton a forradalmi megemlékezések között.
A helyi néplap még az 1956-os forradalom utórezgéseiről cikkezik, s maholnap elkezdődik a temesvári forradalomra való emlékezés, ’sze december közepe már csak egy kisarasznyira van.
Ha valaki alkalmas időben született és itt élt, Európa virányos részein, akkor jó eséllyel többrendbeli forradalmár lehet, különböző színű és méretű kokárdákkal a zakója hajtókáján.
Nem könnyű forradalmárnak lenni, ezt Petőfi is tapasztalhatta. A szóbeszéd szerint 1848. március 16-án ismét elment a Pilvaxba, ahol Béla pincér azzal fogadta: – Jó, reggelt, Sándorka. Hozhatok egy pohárral a tegnapi barackpálinkából? – Húú, azt ne, látod milyen balhé lett belőle.
Bizony mondom: eget-földet rengető forradalmak zajlottak az utóbbi 170 évben (meg kisebbek is, gondolj csak a szavazófülkék forradalmára), annál súlyosabb harcok csak a történész-konferenciákon dúltak: mi és hogyan történt? Meg aztán: nevezéktani viták, forradalom volt-e vagy ellenforradalom, s felakasszuk-e azt, aki tagadja vagy csak száműzzük. Nemde Biszku Béla is úgy menekült meg, hogy hamarább égett le élete gyertyája, minthogy az igazságszolgáltatás lajhár gyorsaságú pörölye lesújtott volna rá. Hónapokon keresztül vitáztak olyan evidens ügyekről, amiket a Magyar értelmező kéziszótár két mondatban helyre tesz. Íme:
Forradalom – A politikai, ill. társadalmi rendszer megdöntésére irányuló (fegyveres) harc.
Ellenforradalom – A forradalomban hatalmukat vesztett erőknek a megdöntött rendszer visszaállítását célzó fölkelése, (fegyveres) tevékenysége.
A furcsaság abban áll, hogy ugyanarról a dologról két véleményt is ki lehet alakítani, attól függően, hogy az illető személy a barikád melyik oldalán áll. Biszku Béla és Ceau elvtárs körömszakadtáig (sőt: tovább) ragaszkodott a maga igazához, s lám mi lett belőlük?
Meg aztán itt van a ’89-es romániai forradalom (Ceau elvtársnak ellenforradalom), amelynek Szikráját egyszer kitüntették, aztán meg visszavették tőle az érdemrendet. Balkáni történet – legyintenék, napirendre térve a dolgok fölött, ha nem kerül a kezembe egy vaskos kötet, melyből érdekes dolgokat tudhat meg az olvasó. A szerzője jogász, politológus, kommunikációs szakirányú politikai szakértő, a hajdani Reform Tömörülés alelnöke. Igen, ő az, Borbély Zsolt Attila. A kötet címe: Az erdélyi magyar politikai érdekképviselet negyed évszázada. Kiadta az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, Kolozsvárott az Úr 2015. évében. (A kötet egyéb jellemzői: 837 gramm, 489 oldal.)
A kötet érdemeit politikus alkatú emberkék fogják elemezni, én csupán egyetlen dolgot említenék. Huszonhét éve történt… azóta felnőtt egy új generác’, melynek tagjai nemigen érdeklődnek a világ dolgai iránt, virtuális térben mozognak, képernyő simogatásból és -nak élnek.
Az új generác’ azt sem tudja, mely nagy viták voltak a forradalom genezise körül, nem emlékeznek Ceau elvtárs akkori szavaira. Az ő kedvükért (is) idézem, nem feledve megemlíteni, hogy annak idején a magyar újság nem Temesvárról, hanem Timişoaráról írt (mert csak így írhatott). A helyi Vörös Zászló c. napilap 1989. december 21-i számában jelent meg N. C. elvt. előző napi beszéde, ennek néhány sorát idézem: „Ezen az estén szocialista hazánk egész népéhez fordulok az utóbbi napokban Timişoarán lezajlott súlyos eseményekkel kapcsolatban. December 16-án és 17-én egy törvényes bírósági végzés alkalmazása [értsd: végrehajtása] megakadályozása ügyében [Tőkés László és családja kilakoltatásáról van szó] huligán elemek néhány csoportja számos tüntetést és incidenst szervezett, rátérve egyes állami intézmények megtámadására, rombolva és fosztogatva számos épületet, üzletet, középületet, december 17-én pedig fokozta tevékenységét állami és pártintézmények ellen, beleértve egyes katonai egységeket is.” A beszéd további részében „nemzetellenes terrorista csoportok”-ról, valamint „fasiszta, provokációs, romboló jellegű akciók”-ról szólt, amelyeket „idegen országok reakciós, imperialista, irredenta, soviniszta köreivel és kémszolgálataival szoros kapcsolatban szerveztek meg és robbantottak ki.”
Ugyanaz, másképp – Borbély Zsolt Attila könyvének 7. oldaláról: „Az események 1989. december 16-án kaptak politikai színezetet, amikor a Cina vendéglő törzsközönsége, többségükben az alkoholt nem megvető nagyvárosi vagányok* a [református parókia előtt némán álldogáló] tömeg egy részét áthívták a parókia elől annak tőszomszédságában levő Mária térre, majd megállították a villamosokat” stb.
*A nagyvárosi vagányokhoz kapcsolódik a kötet 7.sz. lábjegyzete, idézem: „Családunk ismerte a társaság egy részét, mivel nagybátyám, Borbély Zoltán volt az, aki az ivócimboráit hónapokon keresztül motiválta eszmeileg, no nem a rendszer vagy a diktátor ellen, mert az felesleges volt – az egész galeri gyűlölte mind Ceauşescut, mind a kommunista rendszert –, hanem Tőkés László vonatkozásában. Tudva az előző napi gyertyás közösségi megnyilvánulásról hívta oda barátait, akik később elindították a temesvári népfelkelést.”
Tetszik érezni a különbséget? Amit Ceau elvt. imperialista, irredenta, soviniszta huligán elemeknek vélt, az a társaság tulajdonképpen az ivócimborák galerije, az alkoholt nem megvető nagyvárosi vagányok voltak. Legalább akkora a különbség mint a forradalom és az ellenforradalom között.
Fotó: truezone.ro