Mottó: Ha valakinek szakálla van, akkor az Fidel Castro… Vagy titkosügynök.

A nemrég elhunyt Fidel Castrot december 4-én temetik majd el, és akkor óhatatlanul megtörténik az a történelmi találkozó Fidel és harcostársa, Che Guevara között, amelyre ez utóbbi boliviai kivégzése miatt már nem kerülhetett sor.

Nem tudni, a túlvilág mely szintjein találkoznak majd, de sejteni, hogy mindkettőjüket nagyjából ugyanabban az örök motelben szállásolják el, függetlenül attól, mit ír a bejárat felett: Menny vagy Pokol.

II. János Pál pápa valamikor úgy sejtette, hogy Che az „Isten trónjánál kapott helyet, az Úr joga ítélkezni érdemeiről. Meg vagyok győződve arról, hogy a szegényeket akarta szolgálni.” Ezt most akár Fidel Castro is elmondhatja magáról (mint annyian mások).

Che fél évszázada veterán bérlőnek számít: régi motoros ő odafent, most épp egy böhöm-nagy Hondát bütyköl, csak úgy, szórakozásból, angyali türelemmel. Már nincsen mi sürgesse, a világforradalom valamennyi esélye odalett: Kongó után Bolívia is befuccsolt. Meg hát azóta Kuba is csúnyán összeroskadt…

Nagyot nyújtózik. Csak úgy recsegnek-ropognak az ízületei. Még nem volt negyven, amikor lehívták a pályáról, de már akkor is jócskán érezte csontjaiban az időt. A legjobbkor lyuggatták át a végzetes lövések: Patria o muerte!

Mekkora taps dübörgött, amikor 1964-ben az ENSZ-közgyűlésen a padsorokban vele szemben ülő küldöttek arcába vágta.

Hát persze, hogy a halál!

A haza elmaradt, valahol a ködös távolban. De melyik haza?

Argentína talán, ahol meglátta a napvilágot? Az alakuló csapatban ő volt az Argentin. Úgy is viselkedett: meghúzta magát. Idegenként kivárt. Fidel csapkodta az asztalt, ha Che idegen volta szóba került: te 1959-ben született kubai állampolgár vagy. Velünk jöttél egy kis hajón, Mexikóból Kubába. 82-en indultunk, s csak 12-en értük meg a végső győzelmet. Úgyhogy te nekem ne beszélj idegenségről…

Vagyis Che a kubai forradalomban született. Akárcsak a többi kubai forradalmár. Fidel, Raoul és a többiek… A Sierra Maestraban. „Akié a Sierra Maestra, azé Kuba.” Ez is a Fidel bölcsessége…

Amikor elváltak, vitába szállt Fidellel…

Na jó, veszekedtek! Fidel szerette volna, ha Che velük marad, neki segít. Kubában. Az volt a vesszőparipája, hogy az az igazi forradalmár, aki ott áll helyt, ahová állítják. Ilyen és ehhez hasonló jelszavakat pingáltak a forradalom hőseinek felnagyított fényképei mellé: „Dolgozó! A munkapad a te lövészárkod!”

Harci menetelésük során úgy ragadtak hozzájuk a lelkes követők, mint legyek a mézgás papírra. De a harc – tudomány. Fidel odaállította őt, hogy harcosokat neveljen. Kiképzőtábort vezessen. Fölnevelt egy csapatot, aztán kivették a keze alól.

Jó, hogy Fidel végül belátta: a forradalom lángját is tovább kell vinnie valakinek. Oda, ahol még nem tudott győzedelmeskedni. Che elindult Afrika, majd Dél-Amerika felé.

Későbbi bolíviai naplójában feljegyezte: „Félek a részegségtől, mert ilyenkor elengedem magam, és sokat beszélek – aztán mindig megbánom. Mint annyi mindent, Fidel ezt is jobban csinálja, a Deuxième Bureau egyik jelentésében azt írta róla: már ma tudja, hogy holnap este, ha iszik, mit fog mondani.” Most irigyelje-e ezért vagy sajnálja?

Fidel azóta sok-sok rumot megivott és sok-sok órányi szónoklatot tartott. Mindenről tudott szólni, gyűlölködve és lelkesedve. Ahogy adódott.

Patria o muerte!

Megismerkedésükkor Fidel az elképzelt, majdani puccsot részletezte lelkesen: az majd kihúzza Kuba szekerét a kátyúból! Az Argentin viszont – ahogy akkor nevezték Chét – szúrós szemmel csak figyelt. Ez rögtön feltűnt Fidelnek. „Te őrültnek tartasz?” – kérdezte élesen. „Egy kicsit” – így az Argentin. Fidel meghökkent, majd legyintett: „Oké, egy kis őrültség még belefér.”

De Fidel volt az, aki a kompromisszumokat legtöbbször megkötötte. Che nem egyszer nehezményezte társa “úri” hajlékonyságát, de Fidel az orrára koppintott: csak a cél számít, semmi más.

A bolíviai Andokban, harcokra készülődve, Che a velük rokonszenvező francia újságíró és filozófus, Jaques Debray segítségét kérte volna. Akinek a Forradalom a forradalomban című könyvét Fidel sok százezres példányban nyomatta ki. A boliviai naplóból: „A cikk címe egy Fidel-idézet lehetne: Az Andoknak Dél-Amerika Sierra Maestrájává kell válniuk! Ez megfelelően kiemelné a kubai forradalom példamutató jellegét.”

Patria o muerte!

Az Argentin borzongva betolja a csillogó Hondát az égi garázsba. Egykori parancsnokát várja. Aki már régóta hátat fordított a hazának, de csak most törődött bele a halálba.

(Az írás a Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti online lapban jelent meg november 27-én.)