Ha a választási kampányt nemes küzdelemnek tételeznénk és miért ne élhetnénk a hipotézis szabadságával, szóval ez esetben sportnyelven mesélve eseménytelen gól nélküli első 45 percet láttak a nézők. (A lelátókon a kemény drukkermag zsugorított változata + néhány ácsorgó, odatévedt fazon.) Már a bemelegítés is gyanúsan elnagyolt, mondhatni kapkodó volt. Ahogyan az szokás a csapatok a meccs első perceiben kóstolgatták egymást, a labdát meg a gyepet, széljárástesztet végeztek, és igyekeztek stratégiai helyeket elfoglalni a pályán. Amely most lejt, és nem egyenletesen menedékes, hanem hektikusan változtat dőlésszöget. Na és ott a játékvezetői hármas, meg a videó(audio)bíró. Vagy inkább bíra...

A fogadóirodákban ugyanazokat a téteket szajkózzák, igaz kevésbé harsányan, mint ilyenkor szokás. A két biztos tipp mellett a meglepetéscsapatok halmaza az egyetlen változó érték. És persze nem szerepel a nyomtatványon egy másik párt: az igazságosság pártján állók tábora, a DNA rettenthetetlen hadosztályai, amelyek bármikor kiszállhatnak egy mérkőzésre, s még az öltözőben sem kell időt vesztegetniük, bármikor kérhetnek extramértékű hosszabbítást a rendes 90 perces játékidőre.

Mert a sajtómanipulációk, a közvéleménykutatásnak becézett adatsorok mellett (fölött) ott regnál egy entitás, amely a hibaszázalékok sorompóit pozdorjává zúzva beleszólhat a közhangulat alakulásába. Inkább remélem, mint gyanítom, hogy egyre csökkenő mértékben. Az előbbi mondat akár beismerése is a helyzetnek: a tiszta kezek politikáját hirdető kampány menet közben maszatolta össze magát és hovatovább hiteltelenített (sőt, magát az igazságszolgáltatás eszméjét is erodáló) erőfitogtatássá silányul.

Nem tartom kizártnak, hogy a korteskedés utolsó száz méterére tartogatott brékingnyúzosra tálalt dossziék sem fognak már akkorát csattanni: a vládcepesi velőig ható leleplezéskényszer alábbhagyott-forma. Azok közül, akik a kezdetekkor még ujjongtak a nagytakarításnak, egy része maga is lapátra került, másik hányada elbizonytalanodott, és nem kevesen egyenesen csalódtak.

Friss és tematizálható erővonal hiányában marad a homályos üzengetés a népnek, a nemzeti büszkeségre és kivagyiságra való apellálás, mert egyre latinabb ez a sziget a bedarált Bulgária, felszeletelt Moldovai Köztársaság, térdre taszított Ukrajna és a Kreml irányában nyitott (és persze egyben Bukarestnek ártó háttéralkukra mindig kész) Magyarország ellenséges ölelésében.

Hogy a neten mikor fog begyűrűzni a kampány, vagy már javában tombol-e, csak azt is diszkréten teszi, másodlagos kérdés: a saccolók a Trump-diadal után már egyre visszafogottabbak, mintha egy országnyi voksra jogosult populáció rejtőzködne az egyre gyérülő vegetációban. A prognózisok szordínós hangja nem csak annak tudható be, hogy a Románia megmentését ígérő friss alakulatot szakmailag lehetetlen mérni, valahol ott sejlik a nyilatkozatok és kommnentárok mögött, hogy itt (majdnem) egyforma eséllyel beszélhetünk á bé és cé típusú forgatókönyvről.

Aránytalanul sok szó esik arról, hogy melyik lesz a nyerő koalíciós képlet: kicsit olyan ez, mintha arra gyúrnának a csapatok, hogy lespórolják a második játékrészt. A szünetben súgtak volna nekik a stábból, vagy tényleg csak ennyire futotta a jelenlegi elitkluboktól? Íme egy kérdés, ami elballag velem december 11-ig. Sok egyéb kétely mellett.

Utóirat

Kétségtelen, hogy a kampány egyik fénypontja a december elsejei nemzeti ünnep (és annak holdudvara) lesz, melyet ki-ki vérmérséklete és tanácsadói sugallata szerint fog meg, illetve lenyergelni.

Fotó: rbls.ro