Demény Péter: Bugylibicska
Újabban ismét nagy politikai adu lett a második keresztnév felemlegetése. Dacian Julien Cioloş, Klaus Werner Johannis. Liviu Dragnea, a PDS elnöke kezdte ezt az infantilis játékot, és bőséggel akadnak követői.
Az adevărul.ro-n írt blogján Andrei Pleşu ezt az „idegenszívűség” bizonygatásának veszi, úgy érzi hát, hogy Dragnea, Băsescu és a többiek arra szeretnék felhívni a figyelmet, hogy az említett közéleti szereplők nem „igazi” románok. Pleşu nem sajnálja sem az egeret, sem az olvasót: hosszú listát készít arról, ki mindenki „idegen” volt odaadó román Alecsandritól A. D. Xenopolig, a nagy történészig, és Anton Panntól Kiseleffig, a sugárútig.
Kétség sem férhet hozzá, hogy Romániában is létezik idegenellenesség, mint ahogy ahhoz sem, hogy választási kampányban semmi sem túl drága, semmi sem túl piszkos. Azt hiszem azonban, itt másról van szó: az irónia egyik formájáról. Végeredményben mindenki tudta, hogy Klaus Iohannis nem „román”, sőt, megválasztásának és ismét kútba hullott reményeinknek egyik fő oka éppen ez volt. Meg aztán ugyan mivel lenne románabb a Klaus név, mint a Werner?!
Nem, itt egyszerűen arról van szó, hogy ha valaki nem használja a második keresztnevét, azt valamiért kiválóan viccesnek szokták tartani. Én Demény Péter József vagyok, és utolérhetetlen történelemtanárom „Józsikának” szólított, miközben természetesen tisztában volt vele, hogy a Pétert használom. Egy olyan szokásjogot tört meg, amelyben már – hiszen szokásjog volt – semmiféle humort nem találhatott. A Péter nem Buzudor, hogy nevetni lehessen rajta, a József név játékba hozásával viszont, ráadásul annak becézett formájában, már derültséget kelthetett és keltett is.
„Victor Viorel Ponta” – ugyan miért használták ezt a „Viorelt” annyit, mitől érezték olyan mulatságosnak? Kizárólag azért, mert a viselője nem használta, és mert szúrni bugylibicskával is lehet.
Névvel gúnyolódni egyébkényt tényleg annyira bugyli, hogy az már nem is bicska. Szemlátomást azonban még mindig akadnak olyanok, akik a látszattal is beérik.
Fotó: wikimedia.org