Már kosárlabdameccsre is alig hasonlítható az a számháborús versenyfutás, ami alig egy hónappal az iskolakezdés után és majdnem ugyanannyival a hivatalos választási kampány nyitánya előtt elstartolt: előbb jött Liviu Dragnea, és meglobogtatta az eltörlendő 102 adót tartalmazó listát (mi több, a szenátus rá is bólintott azon frissiben). A számháború apró incidense, hogy a szocdemek szakértői szerint ez minimális kiesést okoz a dzsidipínek, századszázalékokban kifejezhető pénzmorzsalék, míg a kritikusok két tizedes mínusszal kalkulálnak. Türelem kell hozzá kideríteni, hogy a százkettes halmazból melyek a már nem létező taksák, és hogy végül mekkorát nyes ez a lajstrom a nemzeti össztermékből.

De nincs nyugtunk, mert a kigyomlálandók listáján ott szerepel a rádió- és tévéadó, aminek eltörlésével – ha a képviselőház kicsit elalszik s elfogadja – Té Házunk plenárisan asszisztálna a közmédia bedarálásának első (mondhatni döntő) szakaszához.

És ugyancsak nincs maradásunk a Dragnea-féle lista körül bóklászni, mert rögtön jött a százas csomag: a Cioloş-féle onlájn-platform, melyre huszonnégy óra alatt 38 ezren írtak alá. Csalós ez a Cioloş-támogatottság, ha mondjuk ennek háromszorosát verbuválják a virtuális szekértáborba, akkor is kevés a nagyívű szándék arányaihoz mérten. Mert mit mond a független kabinet technokrata főnöke? Mármint a finoman csomagolt, szoft-nackó zaftban tocsogó általánosságokon túl. Mert az százas, hogy ilyen programmal nem lehet hadjáratot, de még előcsatározásokat sem nyerni.

Ez a szöveg politikai kommunikáció szempontjából egyenrangú a dupla kapufával, mely ritka teljesítmény, bármely csapatsport statisztikáit is szemléljük. Stílusa megreked a kilúgozott pártprogramok és a szórólapokra férő mozgósító szövegek között. Szerkezetileg leginkább olyan mint egy elkapkodott konferencián tartott beszéd vázlata, amit bárhol bármikor elő lehet adni, csak a címzetteket, néhány konkrét időre és helyszínre szabott adatot és egy alkalomhoz illő záróformulát kell behelyettesíteni.

Dacian Cioloş nem kezdő taktikus. Eddigi uniós karrierje szavatolja jó tájékozódási és időérzékét. Ő személy szerint már megnyerte a maga meccsét: kormánya nagyobb bakik nélkül ellavírozta az országot, elindított néhány reformfolyamatot, külügyekben ugyan nem domborított, -- ebben az államfő passzivitása és/vagy tempóérzék-hiánya is “segítette”-- de kapitális hibákat sem követett el. A csapat egy része, ha nem áll be a honi pártok valamelyikébe, visszatér Brüsszelbe egy évnyi tapasztalattal és nem elhanyagolható kapcsolatrendszerrel. Esztendőnyi távon ez nem kis eredmény egy olyan országban, ahol egy teraszengedélyre nyolc hónapot vár a kávézó tulaja, vagy egy médiapartnerséget az esemény után hagy jóvá a médiaintézmény “központja”. Ha a Szilágy megye–Szeben megye tengely erősebb, mint azt gyanítani mernénk, akkor a miniszterelnök nem pusztán gesztusra korlátozza színrelépését (hogy színt is vallott volna, az már mégis túlzás). De mert tud helyezkedni, s van otthon is falinaptára, láthatja, hogy a 2018-as Románia terve hangzásban jó, könnyen teríthető portéka: a nemzeti büszkeségre, méltóságra apellál, és mivel lehetne leginkább bizonyítani a centenárium “előestéjén”, mint egy új, e századi nagy román összefogással. (Hogy a dokumentum politically correct módon említést tesz a kisebbségekről, a bármifélékről és a diszkriminációt enblock elítéli, az semmit sem vesz el a címben megfogalmazott üzenetből, mely már a titlus révén kizár(hat)ja a 2018 decemberében nem horázó, nem fiesztázó és nem euforiázó minoritásokat, ezen belül főképp minket, magyarokat.). Hogy ez a new union most éppen a szétzilált jobboldalt hozná tető alá, vagy a TRANÖL = Transzpárti Nagy Összeborulás képletét jelenti... nos itt rejlik Dacian Julien Cioloş balett-tudománya. A kormányfő ugyanakkor azt a benyomást kelti, hogy engedett a Cotroceni felől érkező nyomásnak, de ráérősít arra is , hogy ígérete köti, miszerint nem (párt)politizál mandátuma alatt.

A becsületes csétöcjánnak meg marad az ő elvitathatatlan előjoga, hogy most a 102 adó eltörlésére adja voksát decemberben, vagy a Románia 100 platformon talál kedvére-bizalmára valót. "Véletlenül" a Cioloş-féle dokumentum kék és sárga kromatikájú felületen olvasható. Igaz, kissé pasztellesített változat, ismétlem, véletlenül (felelős politizálás, karcsúsított kormányzati apparátus, hatékony közpénz-sáfárkodás, tervezhető, többéves perspektívába kivetített országos projektek, ésssssatöbbbikkkfanyelven előadva)

A felnőttkorú szavazójoggal rendelkező polgár most még könnyű helyzetben, mondhatni előnyben van: ez ugyanis csak az első félidő. Sorjázni, mi több, rajzani, zúdulni fognak a számok a választási kampányban, s még akkor is elhatározhatja, hogy se 102, sem pedig 100. Hanem lekapja a polcról a 101 kiskutyát és felolvas belőle. Félhangosan.

Fotó: cotidianul.ro