Gál Mária: Kinél van a gyeplő?
Amióta Traian Băsescu kiköltözött a Cotroceni palotából, egyre gyakrabban merül fel bennem a kérdés, ki is vezeti valójában Romániát. Mert hogy nem Klaus Johannis vezeti, az biztos, mint ahogy az is, hogy a Dacian Cioloş kabinetje is inkább hatalmi paródia, mintsem hatalmi tényező. Akkor vszont, kinél van a gyeplő? Ki vezeti ezt az egyre inkább elbizonytalanodó, káoszba és bizalmatlanságba süllyedő országot? Ki a koreográfus, kinek áll érdekében a közbizalom végleges lenullázása, a közintézmények és közszereplők hitele utolsó csöppjének is az eltűntetése? És mi a végső cél, mi lesz a káosz utáni állomás?
Az események alapján logikusan a demokratikus intézményrendszer – parlament, helyhatóságok stb. – felszámolása, a hatalmi ágak szétválasztásának megszüntetése következhetne a szálakat háttérből mozgató erő/erők által, ámde erre a jelenlegi nemzetközi kontextusban, Románia pillanatnyi nemzetközi viszonyrendszerében, beágyazottságában, Amerikai Egyesült Államoktól való függőségében és az uniós fejlesztési pénzekre szoruló gazdasági helyzetében egyszerűen nincs lehetőség. És ezt minden bizonnyal pontosan tudják azok is, akik meggyalázva a korrupcióellenes küzdelmet és az igazságszolgáltatást, az évek óta tartó, egyre nevetségesebb érvekkel kirukkoló, de egyre demagógabb korrupcióellenes politikai boszorkányüldözést a mostani mesterfokra emelték.
Évről-évre egyre jobban dübörög a DNA-gépezet, a börtönökben hemzsegnek a korrupt és állítólag korrupt politikusok, de az ilyen jellegű bűncselekmények, érdekes módon, nemhogy fogyatkoznának, hanem egyre sokasodnak. Jobb helyeken ilyenkor fel szokták tenni a kérdést, hol csúszott hiba a gépezetbe, milyen személyi és/vagy módszerbeli változtatásra lenne szükség a hatékonyság növelésére. Persze, ehhez mindenekelőtt a hatékonyság fogalmát kellene egyértelműsíteni, tisztázni kellene, hogy mi is a cél, mi is a hatékonyság – a börtönök dugig töltése nagy nevekkel, vagy pedig a korrupció visszaszorítása? Eddig ugyanis úgy tűnik, hogy fordítva ültette valaki lóra Laura Codruţa Kövesit és csapatát, s áldásos tevékenységük nyomán osztódással szaporodnak a romániai korrupciós bűncselekmények, illetve a korrupt román közszereplők.
Ugyanakkor az sem mellékes, hogy annyi év után is még mindig csak tyúkügyek és átlátszó politikai kamuügyek kerültek Kövesiék látókörébe, miközben az ország tényleges jövőjét befolyásoló korrupciógyanús ügyek nem érik el az igazságszolgáltatás ingerküszöbét sem. Máig nem tudni – nem is érdekli a DNA-t – miért nem épült még meg a 2004-ben megkezdett észak-erdélyi autópálya, miközben az eddig ráköltött pénzből máshol legalább kettőt építettek volna meg, miért halad csigalassúsággal a többi, hová tűntek az autópályapénzek; hol folynak el az uniós támogatások, a rohadó egészségügy rendbetételére vagy legalábbis javítására előirányzott anyagiak; végképp feledés fátyla látszik borulni a Basescu féle flottaügyre, a bukaresti útjavításokra… És a sor nyilván bővíthető.
Victor Ponta legújabb ügye is csak azt bizonyítja, hogy a román igazságszolgáltatás, s főképp annak csillaga, Kövesi és a DNA, minden csak nem független, valamint azt, hogy a mögötte álló rejtélyes hatalom egyre jobban belehülyül politikai rögeszméibe, s végképp nem adja fel, míg egyetlen olyan potenciális román politikus is van a politikai, aki talán képes lenne tömegeket vonzani, maga mögé állítani, szembeszállni ezzel az ügyészségi-titkosszolgálati-isten-tudja-micsoda-még szörnyszülöttel. Ebben a nagy igyekezetében viszont egyre többet és többször téved az a bizonyos háttérerő, a gyeplő mozgatója, akiről, mi tagadás, addig míg Basescu volt az államfő, magam is – sokakkal együtt – úgy hittem, hogy a volt hajóskapitány az. Vélhetően tévedtem, tévedtünk, Băsescu is csak egy báb volt a kezükben, nyilván erősebb, nehezebben irányítható, mint a jelenlegi elnök. De ha maga lett volna, akkor most már nem egy parlamenti küszöb környékén álló pártocskával kínlódna. Meggyőződésem, hogy ha Băsescut is politikailag veszélyesnek, vagyis győzelemre képesnek tartanák, akkor már az ő vélt vagy valós ügyei is a DNA napirendjén szerepelnének, s járhatná a bíróságot egykori ellenfelével, Victor Pontaval karöltve.
Az újabb Ponta ügy az egyik leglátványosabb eddigi tévedése a DNA-nak. A volt pártelnök miniszterelnököt úgy kezelik, mintha még mindig „tényező” lenne, holott már nem az. A szociáldemokraták ifjú csillaga, nemrég még legnagyobb reménysége – bár kétségtelen, hogy Ion Iliescu óta az első olyan PSD-politikus, akiben minden adottság megvolt arra, hogy „népvezér” legyen és hosszú távon megmaradjon a politikai élmezőnyben – egyszerűen nem bírta a gyűrődést, s olyan öngólok sorozatát rúgta, amivel kiírta magát a nagyok sorából.
De a DNA biztosra akar menni, s még egyet rúgott a földön fekvőbe. Az ellene felhozott vád – azon túlmenően, hogy színét sem láttuk semmi olyan bizonyítéknak, ami alátámasztaná, hogy valóban pénzért tett bárkit is listára (míg más esetekben...) – egyszerűen nevetséges. Az összes pártnál a pártelnök bólint rá a pártlisták végső formájára, s egyelőre csak annyi biztos, hogy Ponta is ezt tette. Az első ügye sem kevésbé koncepciózus, ugyebár ott azért vádolták meg, amiért állítólag még civil korában ügyvédként többet kapott egy cégtől, mint amennyi befektetett munkája után járt volna. Ilyen alapon a világ össze nagy cégének vezetőit, ügyvédeit, menedzsereit rács mögé lehetne zárni. De az amerikai államfőket is, akik hatalomra jutva legnagyobb kampányszponzoraikat, rokonaikat, barátaikat, bizalmasaikat nevezik ki bizalmi posztokra. Pontát is ugyebár még azzal vádolják, hogy egykori jól fizető munkaadóját tette meg kabinetfőnökének, majd miniszterének.
Hogy miért lát még mindig potenciális ellenfelet Pontában egy ilyen méretű országos színjátékot rendezni képes erő, az legalábbis számomra rejtély. Abban azonban nem kételkedem, hogy Tăriceanu „napjai is meg vannak számláva”, egyetlen menekülési esélye az, ha a parlamenti választásokon csődöt mond és perifériára szorul. Mint ahogy abban sem, hogy Băsescut sem engedik újra megerősödni, és hogy Kövesi előbb-utóbb Alina Bica sorsára jut, s maga is megtapasztalhatja a túloldalt is. Más jelentős román politikai személyiség pedig nincs a láthatáron, annak, aki ma ténylegesen vezeti Romániát nem kell attól tartania, hogy bárki is kiüti nyeregből.
A valós korrupció pedig vígan virágzik tovább, a kamu korrupciós esetek pedig a kampány közeledtével sokasodni fognak. A nép már elhitte, hogy a demokrácia és a demokratikus intézményrendszer nem más, mint a káosz, a korrupció melegágya, nincs miért őrizni. Jöjjön a rend és fegyelem! Azt hiszem, valami ilyesmiről szól ez az egész.
Fotó: ancheteonline.ro