„A háború és béke kérdése az alapvető és legnagyobb perspektíva” – ez a címe annak az Egyed Péterrel készült interjúnak, mely a kolozsvári Szabadság augusztus 30-i számában jelent meg. Szász István Szilárd kiváló sorozatában, a Mentorban már tizenöt beszélgetés látott napvilágot, olyan személyiségekkel, mint Keszeg Vilmos, Vincze Hanna Orsolya, Néda Zoltán és mások.

Most ennek az interjúnak egyetlen aspektusáról próbálok beszélni. Két mondatról, mely ugyanabba az irányba mutat. A filozófia istene alcím alatt a filozófus a következőket mondja: „A másik kérdés a keresztény kultúrkörnek, a keresztény hagyományoknak az ismerete, amire azt kell mondanom, hogy diákjaim – sok hallgatóm van a pszichológián például – ebből a szempontból ismerethiányosak. Nulla a szentírásismeretük. Nekem nagyon nehéz a skolasztikus tantárgyak érvrendszeréből felépíteni valamit, ha semmilyen ismeret nincs ezen a téren.” A másik a szerkesztőség megjegyzése, amely a ’jassz’ szóra vonatkozik, és elmagyarázza: „csavargó”.

Megváltozott a világ. Nem állítom, hogy betéve ismerném a Szentírást, de messze vagyok a nullától, ugyanakkor nem kell elmagyarázni nekem, mit jelent a ’jassz’ szó. És ami még fontosabb, soha nem is kellett, és ezzel nemzedéktársaim is így vannak.

A szókincs egy rétege elavult, ma már csak ilyen-olyan slágerekben található fel. Ezek szerint elavult volna egy viszonyulás is, a transzcendenshez való viszonyulás? Az interjú másik helyén Egyed Péter arról beszél, „Európai keresztény hagyományok akkor vannak, ha azok élők.”

Igen ám, de a Szentírás nemcsak ennek a kérdése, hanem egyszerűen a kultúráé, legalábbis azé a kultúráé, amelyben mi, mai negyvenesek még felnőttünk. Valami ilyesmire panaszkodott Ioan-Aurel Pop is, a BBTE rektora nagy vitát kiváltó beszédében „a Google-, Facebook-, SMS-nemzedékről”, melyre többek között Mircea Cărtărescu válaszolt, aki a maiak másféle képességeire hívta fel a figyelmet. Mindketten tanítanak, tehát mindez, mondhatnánk, kizárólag látásmód kérdése. Sok minden azé is valóban, de ha az ember belép a diákok közé, akkor tapasztalhatja, miről beszélhet, és miről nem. A kultúra radikálisan megváltozott.

Miközben a dinamika nem hazudtolja meg magát. Nyáron jártam a Válts irányt! református fesztiválon, ahol fiatalok tömegei sátoroztak. Nagyon remélem, hogy az ő Szentírás-ismeretük nem nulla. A ’jassz’ azonban menthetetlennek látszik.

Fotó: origo.hu