Tudta-e, hogy a szíriai háború már öt éve tart, hiszen polgárháborúként 2011 tavaszán-nyarán kezdődött? Tudta-e, hogy azóta tart a bizonytalanság és a mérhetetlen szenvedés, s hogy a káosz fokozódásával szinte egyenarányosan, nem a segíteni akarás növekszik a külvilágban, hanem az önzés és embertelenség?

Tudta-e, hogy már 240 ezer fölé emelkedett a szíriai háború áldozatainak száma, amiből több, mint 12 ezer gyermek és közel öt millióra rúg a menekültek száma? És azt tudta, hogy az utóbbi két hónapban, júniusban és júliusban, vagyis a február óta életbelépett, korlátozott tűzszünet idején is újabb tízezerrel emelkedett a halottak száma? A tényleges szám ennél minden bizonnyal magasabb, hiszen a nemzetközi szervezetek nem férnek hozzá minden adathoz, vannak hosszú ideje a világtól elzárt, megszállt települések, ahol senki sem tudja pontosan hányan élnek vagy halnak.

Tudta- e, hogy mintegy 30 ezer szíriai állampolgárt tartanak nyilván eltűntként, közülük – nemzetközi szervezetek becslése szerint – húszezren a rendszer, négyezren pedig az Iszlám Állam börtöneiben sínylődnek?

Tudta-e, hogy a statisztikákban nem szerepelnek a kurdok és azok a külföldiek, közöttük a Kurd Munkáspárt (PKK) harcosai, akik a pesmergák oldalán szálltak harcba, az ő áldozatukat nem is tartja számon a világ?

Tudta-e, hogy a legnagyobb szír városban, az ősi Aleppóban közel kétmillió ember maradt víz és áram nélkül nemrég a negyven fokos kánikulában, mert a  harcok során kilőtték a civilek számára vizet szállító csővezetékeket, és azóta is folyamatosan heves harcok dúlnak, időnként néhány órás megszakítással? Tudta-e, hogy a szír nagyvárosban és környékén (de hovatovább az egész országban) humanitárius vészhelyzet alakult ki, miután gyakorlatilag minden kórházat és más egészségügyi intézményt már lebombáztak, az élelmiszer és gyógyszer utánpótlási útvonalakat elvágták?

És azt tudta-e, hogy Szíria csak a jéghegy csúcsa, a magát Iszlám Államnak nevező halálszekta Irakban is jelentős területeket birtokol, és hogy e terrorcsoport ellen már két éve folyik a háború a korábbi háborút jóformán még ki sem heverő Irakban is? Tudta-e, hogy Jemenben is két éve háború dúl, és Líbiában sem volt még igazán béke a 2011-es Kadhafi ellenes felkelés-forradalom-nemzetközi beavatkozás óta?

Tudta-e, hogy maga az Iszlám Állam is csak a jéghegy csúcsa, a térség lakosságát több más terrorszervezet – al-Kaida meg néhány egyéb újonnan létrejött csoport – nyomorgatja?

Tudta-e, hogy Afganisztánban 1979 karácsonya óta gyakorlatilag permanens háború vagy polgárháború van, amit csak rövid időre szakított meg a tálibok rendteremtő rémuralma?

Tudta-e, hogy ezek az emberek nem jókedvükben és önszántukból hagyják maguk mögött hazájukat, vagyonkájukat, egész életüket, és vállalják akár a vízbefulladást, a kontinenseken átívelő gyaloglást, néznek szembe a kerítések mentén rájuk szegeződő fegyverekkel, a menekülttáborok embertelen körülményeivel, a kollektív megbélyegzéssel, amely Európa-szerte kisebb-nagyobb mértékben várja őket?

Tudta-e, hogy „aki megment egy életet egész világot ment meg”? Erre alapszik egész kultúránk, a zsidó-keresztény civilizáció, s mégis immár másodszor látszik megfeledkezni róla a világ, holott az első miatt is hetven éve sulykolja, hogy ilyesminek soha többé nem szabad megtörténnie?

Tudta-e, hogy a történelem időnként – sajnos – ismétli önmagát? Tudta-e, hogy a két világháború között mindenért a zsidók voltak felelősek, tőlük féltették a kereszténységet és keresztény pozíciókat? Tudta-e, hogy ha a korabeli zsidóellenes szólamokat és kampányokat összemérjük a mai „migráncsozással”, azt kell látnunk, hogy egy tőről fakadnak? És azt ugyebár mindnyájan tudjuk, mi lett annak a vége.

Tudta-e, hogy miközben Ferenc pápa, a katolikus anyaszentegyház feje nem félti sem Európát, sem a kereszténységet a muszlim menekültektől, addig magukat kereszténynek mondó politikusok egész hada uszít a bajbajutottak ellen és félve félti azt, amit a pápa nem érez veszélyeztetve? Tudta-e, hogy általában nem hízelgés, ha valakire azt mondják, hogy pápább akar lenni a pápánál?

Tudta-e, hogy miközben az európai döntéshozók néhány ezer rászoruló befogadásán, megsegítésén marakodnak, addig Törökországban, ahol a legtöbb menekült él – jelenleg csak a regisztrált szíriai menekültek száma 2.733.850, Törökország teljes lakosságának 3,5 százaléka –, teljesen elszabadult a pokol?

Ha Európa nem tud közös álláspontot kialakítani a török helyzet és a migránspolitika kapcsán, a hatalmát immár  tűzzel-vassal-vérrel is védő török szultán tényleg felrúghatja az Unióval kötött megállapodást és Európára küldheti minden táborlakóját. Tudja-e, hogy ez nem fikció?

Fotó: Index