Horror szcenárió, lovagolják meg az újságírók (és populista politikusok) a friss történéseket, országnév plusz exit (angol: kijárat, távozás, halál), és máris megvan az új fogalom a riogatáshoz. Van Európa-szerte egy latinos hagyomány, ha valaki nem az angolból fejtegeti. Meg az Unió ellenzői is alkotják az új jelszavakat, amolyan jelentéssűrítő összetételeket.

Kezdődött a görög válsággal (Grexit), ha nem is saját elhatározásukból, de úgy nézett ki, hogy a görögök kényszerűen elhagyják az Uniót, ha nem kapnak segítséget. Majd a britek demagógiáztak egy jót (Brexit), senki nem vette nagyon komolyan, hogy itthagynák ezt a jó kis közösséget, de ők nagyhatalom voltak mindig, s a történelmi dicsőség minden nemzetet képes hősies tévutakra vinni. Megszavazták, megijedtek a várható következményektől, és most nem vennénk mérget se a távozásukra, se a maradásukra.

Hosszasan követhettük a közvélemény-kutatók jelentéseit, hol a távozást kívánók, hol a maradni akarók voltak kis többségben, s már olyan tényezőkkel számoltak, hogy a szavazás napján milyen lesz az időjárás, az angol válogatott milyen teljesítményt mutat az EB-n, melyik kelet-európai miniszterelnök fordul a királynő alattvalóihoz fizetett újsághirdetésben.

Elindult a nyelvi fantázia, vajon melyik ország lesz a következő, amely akár zsarolási szándékkal, de jól ráijeszt Brüsszelre, hogy itt aztán egy visszafordíthatatlan folyamat zajlik. Plusz migránsválság, bürokrácia, kétsebességes Európa, nacionalizmusok, sértettségek, belpolitika és leszakadó régiók.

Minden tagországban vannak keményen euroszkeptikus politikai erők, amelyek üdvözlik a brit kilépés tényét, s máris értelmezik a saját nemzeti kilépő szavukat, Franciaországban Marine Le Pen pártja már használja a Frexit szót, a hollandok a Nexit betűsort, Ausztriában is – szétesett a korábbi egység – bátor hangok felvetik az Öxit lehetőségét. Majd a Visegrádi Négyek együttműködése nyomán: Polexit, Czexit, Szlexit, Hunxit...

Érezzük, ez nem csak új szavak alkotása, nyelvelés, játék a nyelv lehetőségeivel. De: nem minden ország neve hangzik jól az exit utótaggal, bár ez másodlagos szempont ebben a kontextusban. Ezért bepróbálkoznak az out (szintén angol: -ból, -ből, ki, kifelé, vége) utótaggal, Hungout. (Romout, Itout, Bulout stb…) Ebben, az angol nyelv minimális ismerete mellett, érzek egy kis hangulati különbséget. Az exit mintha a kijárat megtalálását jelentené, míg az out (Knockout) inkább a kényszer szükségszerűségét. Utóbbinak van egy kis brutális zöngéje.

Filozófiai szintre emelve a kérdést Örkénnyel: Ha egy kígyó (ami ritkaság) fölfalja önmagát, marad-e utána egy kígyónyi űr?