Június elején alkotmánybíró lett Varga Attila. A választási utójátékban, a kommentárok, értelmezések és számonkérések hangzavarában, az írott és dumált sajtóban mintha nem kapta meg a kellő figyelmet és méltatást ez a siker. Mert sikerről van szó kétségtelenül.

Az RMDSZ-nek volt már lélektani falakat bontogató, Európában kuriózumként jóval többnek tekintett államelnök-jelöltje, volt tekintélyes miniszterelnök-helyettese, volt legsikeresebb és több kiváló minisztere – most van egy igazi szakmai tekintélyű alkotmánybírója is.

Évtizedek óta drukkolok neki ezért a kinevezésért. Varga Attila huszonévesen lett parlamenti képviselő (akkor még az RMDSZ-é volt a legfiatalabb gárda, most szövetség inkább a másik véglethez áll közel), huszonkét évig vette ki részét a törvénykezésből, 2012-től valami miatt nem folytatta. A kimaradás hasznára vált: kutatóként és egyetemi tanárként alkotmányelmélettel foglalkozhatott. Most tudását a legmagasabb államjogi szinten, az egész ország javára kamatoztathatja.

Számunkra is fontos volt, nem csak számára, hogy kezdettől fogva szorgalmasan írta jogi, természetesen elsősorban alkotmányjogi magyarázó, tisztázó cikkeit A Hét című bukaresti lapban, és ezeknek a mindig problémafelvető írásoknak köszönhetően a szerkesztők és az olvasók számára egyre familiárisabb lett ez a terület, a szerző számára pedig hasznos készséggé a szakírás és a közírás. Bizonyára hasznát vette elméleti munkáinak megírásakor is ennek a gyakorlatnak.

Felhívtam néha képviselői karrierjének befejezte után is (tudtam, hogy ha már teljesen átadta magát az egyetemi pályának, többé már nem lesz politikus), tanácsát, véleményét kérve akár terminológiai, akár tartalmi kérdésekben, az alkotmánybíróság egyik-másik döntésével kapcsolatban. Mindig eligazított, nem ritkán kételyeivel alátámasztva magyarázatát. Immár egyetlen dolgot sajnálok, hiszen korábban kellett volna megkérdeznem, most már nem illene: véleményét a híres-nevezetes 2012-es „errata”-ügyben. Nem baj, majd tíz év múlva, ha eszembe jut, addig Attila belülről is többet tud meg... Érdekes kérdés (lett volna, de hát volt is!) az is, hogyan tilthatja meg az alkotmány saját (bizonyos részeinek) a módosítását, mert túl azon, hogy például az RMDSZ sem lelkesedik a valóságnak ellentmondó „egységes nemzetállam” tételezésén, nekem ez a „szabály, amely előírja, hogy őt nem lehet módosítani” logikailag is problematikus, Wittgenstein helyében forognék a síromban. Ezek és a hasonló kérdések is jelzik viszont, hogy Varga Attilának nem lesz nagyon könnyű dolga, és elsősorban nem amiatt, hogy egyetlen szavazattal rendelkezik a kilencből, hanem mert – nálunk is – az alaptörvény és a talárosok erősen ki vannak téve a politikai széljárásnak.

Ebben a román alkotmánybíróságban, amelynek most Varga Attila – Kozsokár Gábor (1988) és Puskás Bálint (2007) után – kilenc évre tagja lett, az idők során furcsa emberek fordultak meg. Enyhén szólva nem mindegyiküket predestinálta a képzettsége és szakmai előélete a magas tisztségre. (Az is igaz viszont, hogy nem mindegyik aprozári jogtanácsosból lesz alkotmánybíró, de még kétes múltú magisztrátusból sem, politikai érdemek jutalmaként, vagy pedig kifejezetten politikai partizánként.) A mi Varga Attilánk ezzel szemben az alkotmányjog doktora, egyetemi tanára, szakmunkák és tankönyvek hosszú sorával maga mögött – és miért is ne? – előtt.

Sok mindent meg lehet tudni róla különböző nyilvános, hivatalos forrásokból, lexikonokból és internetről, viszont az őt közvetlenül ismerő volt képviselőtársai, barátai, egyetemi környezete, a szatmárnémeti közösség tagjai azt is tudják, hogy tudományos formátuma milyen emberi kvalitásokkal párosul: igazságérzet, jóérzés, szerénység, mindaz, ami a politikai tevékenységben is sajátja volt.

Varga Attila legutóbbi összefoglaló munkája a Román alkotmányjog (Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, 2013). Benne nyilván pedagógiai tapasztalatát, szempontjait és célkitűzéseit is érvényesítette. A könyv marosvásárhelyi bemutatóján Markó Béla a szerző érdemeit, politikai és elméleti tevékenységét, a magyar képviseletben betöltött szerepét méltatta. Jómagam – örömmel eleget téve a felkérésnek – a könyv kapcsán pont azt próbáltam hangsúlyozni, amiért ezt a bemutatót most befejezésül felidézem: bizonyos fokú (alkotmány)jogi alapismeretek ma már egyszerűen nélkülözhetetlenek a magukra valamit is adó újságírók, publicisták számára. Ehhez pedig remek fogódzó Varga Attila alapos, bő szakirodalmi hivatkozásokkal is ellátott munkája.

Közéletünk tisztasága, akár politikai képviseletünk hatékonysága múlhat jelentős mértékben a pontos szóhasználaton fogalomzavaros, értékválságos korunkban. Természetesen a politikusok számára is fontos a világos és tartalmas beszéd, de mi legalább készakarva ne tájékoztassunk félre.

Fotó: mno.hu