Most, az újraobamázás első időszakában csak úgy röpködnek az orosz koponyákban a „hogyan tovább?” jellegű kérdések, és ez érdekes módon a nyugati köz- és szakvéleményt is jobban érdekli, mint a saját, honi reakciók. Ez utóbbiak ugyanis tiszták maradnak egy darabig, legalább is, ameddig esetleg Európa nem jár úgy mint a Közel-Kelet az első Obama-regnum idején: túl sok ígéretet kapott, és abból kevés valósult meg. Igaz, az arab kétszer négy évszakért nem Barack úr a ludas.

Aki viszont azt mondja, hogy teljesen érti-érzi Oroszországot, az vagy akkora arc, mint Aesopus békája közvetlenül a pukkanás előtt, vagy politikus, vagy síkhülye. Obamát szeretik, hisz ő mindenképpen szimpatikusabb, mint riválisa, aki Rossziját egyértelműen ellenségnek titulálta. A második reakció azonban tovább mutat az örömfázisnál, más a neve: hogyan tovább 2010-es START-egyezmény, és mi lesz veled „reset-újraindítás”? A kis újraindításka ugyanis – orosz szemléletben mindenképpen kifizetődően – csökött maradt bizony, kedélye, széklete rossz és nem gőgicsél.

START ide, reszetke oda, orosz elképzelés, hogy ebben az Obama-négy évben mindenképpen folytatódni fog az USA-FÁK nukleáris lefegyverzési folyamat, és hasonló lesz a két ország közti stratégiai közeledés – na de mi történik akkor, ha ez a közeledés mondjuk csakis a tett és a megerősítés vagy visszajelzés elvén működik? Ki és mikor fog majd (mondjuk) jót tenni, hogy be is zsebelje az ezért járó partneri simogatást? És miért éppen ő kezdje a valamit is? Miért kellene kezdeményezni? Miért nem először a díjazás történik meg, hogy tudja, tegyen-e valamit ennek fejében?

Kicsikét inkább stagnálásnak hangzik az, amit a Vörös Téren túlról mondanak, mint amit a Potomacon túlról, s az sem csoda, hogy a leállás réme a Kremlben nem is olyan rémes, hisz minden közeledéssel nő az esetleges ellenőrizhetőség veszélye, és hát ez már viszont Putyin országa, nem a szoft Medvegyevé. Minden oroszok atyja, Vlagyimir Zsirinovszkij szerint az amerikai elnök sokat fog utazni, s mivel nem lesz harmadszori újrázása, se kint, se bent, nem old meg semmit.

A nyugatbarát, republikánus ellenzékből kihallatszik Borisz Nyemcov hangja, ő viszont otthon látja az újra-újraindítás elleni veszélyeket, mondva, hogy Putyin elnöknek mindenképpen szüksége van ellenségre, s bár Obama a puha Amerikát képviseli, az orosz viszonyulás mégis agresszív lesz.

Mások is egyetértenek abban, hogy Vlagyimir Vlagyimirovicsnak nem sürgős, hogy folytassa vagy könnyedén átvegye azt, amit Barack Obama és Dimitrij Anatoljevics összeütöttek. A sakk-, de korántsem politikai világbajnok Garri Kaszparov szerint meg az obamai-reset politikai katasztrófa, s általa Putyinnak minden csak úgy az ölébe hull.

Egy szó mint száz: Oroszországnak egyelőre ebben a kérdéskörben nem kell attól tartania, hogy az újraindítás újraindul. Az orosz-amerikai kapcsolatok jobbulására, a közelebb kerülésre a közeljövőben csak és csakis közvetett módon kerülhet sor: mondjuk az Iránt vagy Szíriát illető egyetértésben-együttműködésben.