„Visszaszerezhető” ez és ez a város, „küzdünk” a magyarok jogaiért, „sikerélmény kell a magyaroknak” – az etnikai harc metaforái mindig ott settenkednek a mondatokban. Én például azt mondanám: sikerélmény kell a lakosoknak, etnikai identitástól függetlenül; ezt azonban, úgy látom, ritkábban lehet mondani.

Régóta szorgalmazom, hogy egy város legyen a lakóié. Hosszú folyamat, s ezt én is tudom, méghozzá nemcsak lakosként, hanem ilyen-olyan bizottságok tagjaként is. Látom, mennyire tapad a románság nagy része is az etnikai identitáshoz, mennyire fontos sokaknak még mindig, hogy például Mattis Teutschot hová sorolják, mintha az, hogy óriási festő, nem lenne elég neki és nekünk. Látom azt is, mennyire használják sokan a romániai kommunizmus csúsztatását, miszerint „román” minden romániai állampolgár, ami manapság elég ártatlanul hangzik, 1989 előtt viszont valóban identitáspusztító szöveg volt, és a gyanakvás a mai napig megmaradt.

Mindezek ellenére úgy érzem, ez a szekértáboros logika nagyon nem jó. Azokkal szemben, akik a vereségeket XY néninek tulajdonítják, aki ekkor meg akkor egy román politikusra szavazott, én inkább ennek a logikának tudom be. Nem lehet úgy meggyőzni egy román választót a magyar polgármesterjelölt alkalmasságáról, hogy folyamatosan egy kizáró és bezárult jelszómátrixot működtetünk. Talán sehogy se lehet meggyőzni, legalábbis nagyon nehéz, ezt belátom. De hogy miért ne lehetne megpróbálni, azt már nem.

Azt is megértem, hogy ezzel a magyar választóknak kíván üzenni a politikus, hogy legalább azok a szavazók maradjanak meg neki, akikre bizton számíthat. De hát ez a „bizton” sem biztos, sőt! A politikusok harcosoknak tartják magukat, ám a romániai magyar társadalom egy része nem érzi hitelesnek őket, egy másik része pedig nem a harcot várja el tőlük, legalábbis nem az etnikai harcot. Nem beszélve arról, hogy ma már a Székelyföldön kívül a jelölt még csak aritmetikai értelemben sem számíthat kizárólag a magyar választókra.

Jó lenne megérteni, hogy városok és falvak polgárai vagyunk, akik szeretnénk nyugodtan és jól élni. És nem csak azokkal törődni, akik számára a múlt harcai a legfontosabbak.

Fotó: botosaneanul.ro