A cím- és kezdőmondat Horatius latin költő szellemi tulajdona. Ebben a tekintetben is radikálisan különbözni szeretnénk attól a fociklub-tulajdonostól, aki öt művet írt a lerben és ezért jelentős számú nappal rövidült meg lerben sütögetése. Jelentése pedig nem a katona- és tengerészélethez kapcsolódik, „Ő” nem egy ismeretlen tengernagy, aki a román főváros főpolgármestere majd államfője kívánna lenni, mint elődje Böszi elnök. De azért a véleménymondó fejében ezek a dolgok valahogyan összekapcsolódnak.

Tehát kirukkolva a farbával, vagyis a jelentéssel, az idézett horatiusi sor magyar értelme: Ne csudálkozz. Mint tudjuk egy úriember nem csodálkozik, nem tolong és nem fizet. Márpedig itt, ha az ügyészség kitart az álláspontja mellett, a bíróság elvégzi a dolgát és a csinnadratta és szalmaláng per helyett kemény ítléletet is hoz, akkor az elbaltázott dolgokért valaki fizetni fog úriember vagy vaddisznó mód. (V.ö. „Úriember nem vaddisznó” – koraújkori népi bölcsesség Kajántó községből.)

Nincs mit csodálkozni azon, hogy egy gyanúsan felkapott gyógyszerárugyár hamisítja termékeit, az importalapanyagból kinyert kórházi fertőtlenítőszert. Ez biztos út a meggazdagodáshoz.

Nincs miért a csudálkozástól leesett állal és döbbenettel néznünk egy atléta halálát, mikor a sportorvosok meghamisítják a kameruni import-labdarúgó orvosi bizonyítványát, amikor kiderül, hogy szegény ördög egész életében szervi szívbajjal küszködött és azért halt meg a nyílt pályán, mert edzője, orvosa, csapatkapitánya tudatosan küldte a biztos halálba.

Nincs miért ámuldoznunk – „Nil Admirális” itt is közbeszól –, mert egy és több bukaresti hatóság meghamisítja egy szórakozóhely tűzrendészeti engedélyét, s ez a kis félrenézés több tíz ember életébe kerül.

Ezek mind ugyanannak a jelenségnek, életszemléletnek a tanúságai. Így él, így gondolkozik, így boldogul egy népes embercsoport a 21. században is. A felelőségtudat nem erős, nem visszaható, nem örökölt és úgy látszik nem is örökölhető, nem nemzeti jellemvonás. Nem lehet bíróságilag arra kötelezni valakit, hogy vállalja tetteiért a felelőséget. Azt rá kiszabják. Amíg visszaesővé nem válik újfent.

Miről beszélek? Hát a nemzeti nevelésről, amely Romániában hivatalosan a hamisítványon alapszik. A történelmi leckék, a helytörténetek és az ünnepelt doktori disszertációk, a nemzetté válás hagyományosan legendákon, félremagyarázáson és gyűlöletkeltésen, önigazoláson és hamisítványokon nyugszik. A történelmi igazság kimondóit megkövezik, hazaárulónak nevezik.

Ne csodálkozz, ha hamisít, hiszen a hamis tudatot egyszerre kapja a felnőtté válással. Amikor azt hiszi, nemzetállamban él, amikor évtizedekig a tervteljesítések egyetlen adata sem valóságos, amikor a statisztikák jóvátehetelenül hazudtak, hiszen a múltat egzakt számadatok tekintetében a lehető legnehezebb, ha éppenséggel nem lehetetlen rekonstruálni.

A hamisítás a jólét eredője. Hamisítvány a márkás ruha, hamis a mérleg, a kutya és a kínai hamisítvány hamisítványa. Fals a hang és az is aki mondja. Az ölelés, a népek közötti örök barátság. Például a román-magyar barátság. A mindennapi gyakorlat cáfolja. Éppen hivatalos szinteken. Hamis gőg, hamis alázat.