Munkaszüneti nappá kívánják nyilvánítani a június elsejei gyermeknapot. Szép kezdeményezés, bár úgy sejtettem, hogy tipikusan szocialista – szovjet gyökerű – ünnepként vezették be egykor kicsiny, akkor még szolgalelkű, ám a Vöröshadsereg által is megszállt hazánkba. Ezzel szemben azt olvasom a Wikipédián, hogy az ünnepet Törökország kezdeményezte – hallj csudát, még 1920-ban –, majd egyre több ország vette át, míg az ENSZ 1954-ben azt ajánlotta, hogy minden ország válasszon ki egy napot az esztendőből a gyermekek egyetemes napjának megünneplésére. „Az ünnep célja, hogy megemlékezzenek a világ gyermekeinek testvériségéről és egymás közti megértésről, valamint a gyermekek jóléte érdekében kifejtett küzdelemről.”

Egyet is érthetnénk a dologgal, hiszen amint egy európai statisztikában olvasható, hazánk a kevés munkaszüneti nappal rendelkező országok középmezőnyében kénytelen meghúzódni. Ettől függően/függetlenül kevesebbet is termel, alacsonyabb hatásfokkal, áll a számsorból következő végkonklúziókban.

Bizonyos, hogy a gyerekség ünnepnapja etnikumra való tekintet nélkül sokkal népszerűbb volt és lesz, mint az egyház – amelyet úgy tűnik egyre inkább összeforr az állammal, a teokrácia súlya mind erősebben nehezedik a politikum vállára, hasára és tudatára – által beszuszakolt Szent András vértanú ünnepe. Igaz a nemzetközi közlekedésrendészet már régóta megemlékezik a vértanúról a közúti balesetek megelőzése céljából felállított Szent András-keresztekkel.

De ha van Szent Andrásnak szabadnapja, miért ne lehetne Szent Istvánnak is a magyar lakosok számára? Amit szó nélkül kiadnának a munkáltatók mint a nyugati egyházak szerinti húsvét hétfejét. Innen már csak egy lépés a személyre (etnikumra, vallásra) szabott munkaszüneti napok megadása, megtartása, törvényesítése. Útban vagyunk feléje, anélkül, hogy ezt a többség komolyan venné. Jól mutat az Unió felé, de belpolitikai gyomorgörcsökhöz vezetne, ha szigorúan betartaná a hatalom, az üzleti és ipari szféra.

Tovább mennék, szaporítható lenne a munkaszüneti napok száma, hogy utolérjük a legfesztiválosabb országokat, és öröm legyen Romániába jőni, élni és itt dolgozni, ha az Unió tagállamainak nemzeti ünnepét nálunk is megülnék, akkor talán március 15-e is bekerülne a hivatalos munkabeszüntetésre ajánlott, megkövetelt alkalmak közé. (A diplomácia testületek mentesülnének részben a kötelező mosolytól és hajbóktól.)

Továbbá a nemzetközi világnapokból is válogatni kéne egyet-kettőt, például a sóstangli, a szánhúzó kutyák, a bocskorszíj-hasítók napját, a puliszka nemzetközi kiborításának napját, Burebista vagy Fjodor Saljapin születésnapját kellene megragadni. (Ízlés és tetszés szerint.)

Ha azonban eltekintünk a fentebbi olyik-másik selmaságtól hemzsegő javaslattól, akkor volna egy szerény ötletem. Azért vagyok ilyen visszahúzódó, mert nem tudom biztosan, hogy létezik-e efféle a honi többnemzetiségű ország román (hivatalos, kormányszintű, elnökileg hitelesített) ünnepnapos kalendáriumában. Ha van napja a román kultúrának – szabadnap nélkül –, akkor legyen a pozitív megkülönböztetés elvén alapulva egy nap a nemzetiségeké, amit az egész ország emlékezetébe vés olyformán, hogy megszünik dolgozni a jövő társadalmáért, a jelenlegi komplikáltra koncentrál és mindenütt nemzetiségi művészi műsorokban gyönyörködik. (Még a napi sajtóban is, amit a politikus szerkesztők nem kedvelnek.)

Ismerkedik szomszédaival, a távoliakkal és azokkal, akiktől csak nyelve és a köztük hózódó emeletek és előítéletek választják el. (Ellenvélemény: ha emlékeim nem csalnak, volt valami ilyes elnevezésű ünnep a Szovjetunióban, amit még Sztálin bátyánk honosított meg annakidején, miközben népeket irtott, költöztetett, nyomorított, de annyira jól sikerült, hogy a nagy és legyőzhetetlen szocializmus veresbástyája tégláira hullott szét – jegyezte meg mindentudó barátom H. V.)

Na persze az a kérdés, ha a nemi kisebbségek napja vagy a nemzeti kisebbségek napja lenne nyerő, amennyiben népszavazás alá bocsátaná a hatalom egy napon. Ekkor látni majd tisztán ezekben a kérdésekben.

Talán mondanom sem kellene, a népszavazást egy közönséges hétköznapon bonyolítanák le, amit a kormány kivételesen munkaszüneti nappá nyilvánítana.

Fotó: botosaneanul.ro