Nincs két hete annak, hogy – mint lapunk is beszámolt róla – a Taxi keresni kezdte az Istent. Nem hinném, hogy a művészek Nietzsche hatására indultak neki, de maguk állítják, hogy sokáig nem találták. A nemzetmegváltó katedrálisban sem, sőt főleg ott nem, ezt külön leszögezték. Már azt hihették, hogy bújócskázik velük, amikor végre a Taxi vezetője bejelentette, hogy egy kis fatemplomban bukkant rá, ugyanis „az Úr a fát szereti és a kis tereket”. Ezt aztán boldogan elismételték még vagy húszan, ismert személyiségei a román kulturális és médianyilvánosságnak.

Istent sokfelé lehet keresni, de ha mindenütt ott van, akkor persze felesleges. Van valami szomorú abban, hogy végül a „fa + legkisebb tér” konstrukcióban találták meg, ami végleteiben a koporsót idézi; de ha nekik ott van, akkor rendben, persze ha közben nem ment át előlük máshova. Egyértelmű volt viszont, hogy a zeneszám a „11 hektáros” RNMK (Román Nemzet Megváltásának Katedrálisa) pompázatosságára, a Nép Házát idéző grandomániájára és ürességére utalt. Sokaknak ez a célzás tetszett legjobban, nekem is.

Ismertek a következmények: a Román Ortodox Egyház (BOR) tiltakozása, bár – vagy éppen mert – a nemzet katedrálisa még nincs teljesen befejezve (sok pénzünkbe kerül még), a kiváltott heves vita, az értelmezések magas színvonala, a szerző és az előadók „védekezése”: nem arra gondoltak, nem az volt a mondanivalójuk...

Folytatásként – mintegy állást foglalva az egyház és a nacionalizmus társadalmi szerepéről folyó vitában – az új Nemzeti Liberális Párt egy nacionalista ortodox fundamentalistát, az Egyetem téri volt diákvezért nevezte bukaresti főpolgármester-jelöltnek. Sokáig keresték az igazit, s miután a SRI-DNA atyaszentlélek a PNL előző jelöltjének, Ludovic Orbannak egy másfajta kis teret nézett ki, Marian Munteanuban találták meg a nemzet, de legalábbis a főváros megváltóját, s ezáltal a BOR bevonásával a romániai szentháromság restaurálását. Az államelnök vagy nem tudott a fura jelölésről, vagy nem értett vele egyet, mindkét eset felette meggondolkoztató: akkor mégis hogyan?

Mégis hogyan, amikor ezt a fanatikust olyan kulcsszavak kísérik a megriadt sajtóban, indokoltan vagy indokolatlanul, mint: fasizmus, teokratikus-messianisztikus diskurzus, Európa- és Amerika-ellenesség, idegengyűlölet, antiszemitizmus, a Vasgárda halálkultusza és iszonytató rémtettei, pogromok-sorozatgyilkosságok, a Mihály Arkangyal Légiója eszmeiségének mai térhódítása a BOR, a fiatalok és az értelmiségiek körében a törvény ellenére... De említeni lehet akár a jelenből az ortodox fundamentalizmus eszement teóriáit és aktivizmusát. Marian Munteanu, aki az Istent a szuperkatedrálisokban és a legionarizmusban találta meg, az ellene felhozott vádakat ártatlan arccal tagadja: nem az volt, nem arra gondolt...

Az új liberális párt hirtelen – ha nem is nyíltan és maradéktalanul, meglehet, „reálpolitikából” – Marian Munteanu nevezésével mintegy magáénak vallja ezeket az „értékeket”. Vagy nem is olyan hirtelen? Az Alina Gorghiu és Vasile Blaga társelnökök vezette hibrid alakulat, már adta jelét irányváltásának, gondoljunk arra, hogy nemrég Vasgárda-szimpatizáns tévést jelölt a közszolgálati televízió igazgatótanácsába. (A tiltakozásra egy ismert liberális képviselő Radu Gyr versével válaszolt. A magyar és a zsidó közösség képviselőin kívül a parlamentben ez senkit sem zavart.) Szélsőségesség jeleit mutatja az a tömörülés, amelyiknek – mármint az igazi liberális pártnak – a száz évvel ezelőtti legfontosabb emberét, I. G. Ducat a legionáriusok ölték meg! Ó, komment!

Kétségeim vannak afelől, hogy Marian Munteanu jó polgármester lenne. Elsősorban nincs adminisztratív gyakorlata. Romániában politikusokból lesznek a városgazdák, városgazdákból a politikusok. Utóbbi hatékonyságáról élő képünk van az államelnök személyében. Munteanu a semmiből jön, nyilvánvalóan báb, és/de ezzel a semmivel tematizálja az egész közbeszédet. Mikor lesz legalább egy választás Romániában, amikor a jelöltek alkalmassága lesz a fő téma?

Nem láttam a sajtóban, hogy Marian Munteanu esetéről valakinek is eszébe jutottak volna az ukrán Majdan radikális nacionalista, fasiszta hangjai – ha nálunk is ilyesmi a forgatókönyv, akkor világossá válhatnak a MM-művelet céljai is, következményei is. Világossá válhat, hogy Munteanuból ugyanolyan diverzióval akarnak főpolgármestert csinálni, mint amellyel Iohannisból államelnököt csináltak.

Egy román európai parlamenti képviselő kezdeményezésére a hétvégén Sinaián tartotta A mi Európánk, a Nemzetek Európája című nemzetközi konferenciáját az európai szélsőjobb. (Mihály Arkangyal Légiója híveinek valószínűleg könnybe lábadt a szemük a meghatottságtól, felidézve, hogy a Kapitány szelleme és emberei itt, Sinaián gyilkolták meg Nicolae Iorgát...) A legjelesebb meghívott, a francia Nemzeti Front elnöke, Marine le Pen tetszését fejezte ki Munteanu jelölése fölött. Tiszta sor, a következő konferenciára meg lehet hívni a „liberálisokat” is. Erről is kevés hír jelent meg a sajtóban, de arról is, hogy a római pápa két ortodox pátriárkával közösen Görögországban, Leszbosz szigetén menekültekkel találkozott, magáldotta őket, és három családot (hat gyermeket és hat felnőttet – mind mohamedhitűek) magával vitt a Vatikánba, ahol menhelyet kapnak. Ellentétek, amelyek taszítják egymást...

Nekünk, magyaroknak ez a vészes irány, szélretolódás iszonyúan kedvezőtlen. Nem a mi időnk, mondja Markó Béla legújabb Kentaurbeszédében. Nem a mi időnk, hanem a mi nyomorúságunk, hogy már az után is futnunk kell, amit egyszer az RMDSZ kivívott. Hogy ismét keresnünk kell a jogainkat, a méltóságunkat, az egyenlőségünket. Hogy a magyar kormány nemzetállami, kisebbségellenes politikájával és gyűlöletkeltésével nem csak a saját megítélését, hanem a mi esélyeinket is minimálisra csökkenti a zavaros, hidegháborús világkontextusban. Hogy az Európai Néppárt semmit nem segít. Annál inkább üdvözlendő az USA országjelentésében foglalt több mint figyelemfelkeltés, amely alátámasztja a rokon vétetésű RMDSZ-árnyékjelentést.

Elsősorban fel kell ismernünk: nekünk nem csak az baj és veszély, ami közvetlenül ellenünk, magyarok ellen, jogaink és egyenjogúságunk ellen irányul, hanem az is, ami általában a jogállamiság és a demokrácia ellen történik – itthon és környezetünkben. A tünetek változatosak, de valahogy egy irányba mutatnak. S egyáltalán nem megnyugtató, hogy Európa, az Unió több országában ez az irány. 

Fotó: dcnews.ro