Retorikai fogásnak véltem, bár már akkor látszottak az előjelek: Markó Béla nagyjából négy esztendeje mondta el, hogy a történelem kereke, melyről azt gondoltuk, nagyot lódult 89-ben, és azóta is mozgásban van, elakadhat. Sőt a kátyúból visszafele is zökkenhet. Túlzott aggodalomnak éreztem ezt a nyomatékosan megfogalmazott figyelmeztetést. Nyögvenyelősen, de érkeztek a „szakaszgyőzelemnek” elkönyelhetõ lokális sikerek vagy országos részdiadalok (kisebbségi és közpolitikai szinten egyaránt), a gazdasági válság hullámverései tompulni látszottak. Felemásságában a romániai társadalom araszolni kezdett országstratégia híján egyfajta házi használatú normalitás irányába. Mindeközben a negatív jelzések egyre csak szaporodtak, és bár többjüknek nincs egymáshoz közvetlen köze, együttesen, úgy nik: már vektorokba fejlődve hatnak, mintegy időzített retroaktivitással. Tamás Gáspár Miklós elemzése pedig ráerősít, ha kell még, igazolás Markó félelmeire.

Ha még ez sem lett volna elegendõ, hogy alapjáratban optimista felem tompítson a bizakodást termelő mirigyek üzemmódján, az utóbbi napok történései már arra ösztönöznek, hogy megrekedésünk történetét valós alternatívaként (vészforgatókönyvként?!) kezeljem.

A Taxi együttes ötletesen minimalista videoklipje keltette reakciókra gondolok, a romák ünnepén elkövetett rasszista uszításra és a Cărtărescu-kötetet felgyújtó fiatalember proteszt-videójára. Mindhárom esetben a másság, az eltérő vélemény brutális tagadását kényszerülünk lajstromozni, ami önmagában elgondolkodtató és szomorú.

A háttérben, vagy a felszín alatt olyan mélyen gyökerező frusztrációk és feszültségek sejlenek, hogy szétszálazásukra akár interdiszciplináris munkacsoportokat is rá lehetne állítani – amennyiben lenne erre bárminemű igény. Az elvárásszintre, arra, hogy a mércét érdemes rendre feljebb tolni, Andrei Pleşu higgadt és mégis frappáns írása mutat rá: a filozófus szerint nem jó a népnek ez a kormány, szokatlan a dolgukat jól-rosszul, de végzõ miniszterek csapata, melyre már szitokszóként szikkadt rá a technokrata jelzõ. Egyre halványabb az emlék, miszerint megalakulásakor a Cioloş-kabinet éppen a politikai kormányzatok iránti ellenszenv farvizén futott ki a hamarjában összeeszkabált dokkból.

Az ünnep fogalma-funkciója ezentúl radikális átértelmezésre kényszerül – mert arról még a legsötétebb pillanatban sem lehet lemondani, hogy a mi utcánkra is sor kerül majd –, különben görcsösen továbbra is úgy üdvözöljük a normalitást, mint holmi ritkán kibrusztolt vívmányt. Így a valós célok, a nemesebb küszöb már olyanná lesz, mint kalandparkban a méreten felüli pálya: merész(en elhallgatott-altatott) vágyak fennen ívelõ vonallabirintusa.

Fotó: hotnews.ro