Aki figyeli a magyarországi belpolitikát, nem lepődhetett meg azon, hogy Orbán Viktor szerdán népszavazást jelentett be az uniós menekültbefogadási kvóták kérdésében. Legfeljebb a gyorsaságon lehetett csodálkozni, de hogy rövid időn belül központi kérdésként kerül elő a migráció, az borítékolható volt. Ez a csodafegyver eddig is bevált, most pedig az Orbán-rezsimnek tényleg égető szüksége volt rá.

A magyarországi hatalmi berendezkedést és működést sajnos már nem lehet más jelzővel illetni, ez már tényleg rezsim a javából, annyira sajátos, unortodox, hogy legfeljebb a Khomeini által kitalált és harminchetedik éve működő iráni iszlám köztársasághoz mérhető. Pusztán annyi a különbség, hogy míg Iránban, ahol ugyancsak választanak parlamentet, köztársasági elnököt és szakértők gyűlését, mégiscsak vállaltan és nyíltan, vagyis alkotmányosan a Legfelsőbb Vezető, az ajatollah az ország teljhatalmú ura, akinek jóváhagyása nélkül a fák sem rügyezhetnek, addig az Orbanisztánná vált Magyarországon formálisan „a nép az úr”.

Kedden a választási irodánál történt cirkusszal azonban a rezsim túllőtt a célon, s a vezér is érezte, hogy nagyon gyorsan lépnie kell. Az elmúlt hat évben ugyan bebizonyosodott, hogy egyáltalán nem finnyás a magyar nép, nem akad fenn holmi emberi jogi, alkotmányos aggályokon meg hasonló úri, európai, nyugati huncutságokon, de az alvilág felvonultatása a demokrácia védelmében, s mindez közvetlenül a tanárok kockásinges-borostás megaláztatása után: olyan potenciális robbanásveszélyt hordozott magában, amit nagyon gyorsan orvosolni kellett.

Az nem hozza lázba a tömeget, hogy az orbáni törvénygyár lehetetlenítette el a népszavazás intézményét s tette lehetővé, hogy cirkusszá váljon – a huszonöt kigyúrt bőrfejű Fradi security hústorony színrelépése azonban már túl sokakat megdöbbentett. Az meg egyenesen a cinizmus netovábbja volt, hogy a választási irodánál a rezsicsökkentős óriásplakátokról országszerte ismert néni jelent meg népszavazást kezdeményezni. Ha nem a szándékos fricskázás, megalázás a cél, találhattak volna elég Orbán-hívő ismeretlent, aki ugyanezt megteszi, vagy számtalan szegény nyugdíjast, aki ötezer-tízezer forintért eljátssza a szerepet. De a hatalomnak csakazértis Erdős Lászlóné, a herceghalomi polgármester plakátokról ismert felesége és ugyanazok a keményfiú-arcok kellettek, akik már bizonyították a demokrácia és jogrend iránti elkötelezettségüket, amikor megvédték a Fidesz székházát a diákok „ostromától”.

Nem hiszem, hogy Orbán Viktor személyesen telefonált volna Kubatov Gábornak, hogy küldje ki a nehézfiúkat a választási irodához, s lehet, hogy plakátnénit sem ő találta ki. Nincs már rá szükség, a rezsim tökéletesen működik, mindenki tudja hol a helye, mi a feladata, s azt is tudja, hogy nincsenek pótolhatatlan emberek, s nincsenek bocsánatos hibák – a rezsim érdekében bárki bármikor feláldozható. Erre mindig kapnak egy-egy emlékezetfrissítőt, legutóbb a tanárlázadás miatt Czunyiné oktatási államtitkárral statuáltak erre példát. A kormányfő pedig ilyen botrány után is szemrebbenés nélkül kiállhat és rácsodálkozhat, hogy micsoda méltánytalanságok történnek, majd megígérheti, hogy módosítani fogják a referendumra vonatkozó törvényt (amelyet maga tett ilyenné, amilyen), hogy mindenki gyakorolhassa alkotmányos jogát.

Formálisan rendben is lenne minden, a hibát orvosolják, a vasárnapi boltbezárás nem létkérdés, s azt is kevesen gondolják, hogy a földek állami tulajdonban tartásán vagy magánkézbe (értsd haveri, rokoni, mészároslőrinczi kézbe) adásán múlik a nemzet sorsa. A rezsimé viszont igenis múlhat azon, hogy gátat tud-e vetni a hivalkodó hatalmi cinizmusnak vagy sem, pontosabban el tudja-e leplezni azt, meg tudja-e akadályozni, hogy a közbeszéd központi témája legyen.

Orbán megtalálta az ellenszert. A menekültkérdés tavaly is megállította a Fidesz és a miniszterelnök népszerűségének zuhanását, sőt csúcsra járatta mindkettőt. Most sem lesz másképp. A gyűlölködésbe, másságellenességbe és jóléti sovinizmusba egyre inkább belefulladó Magyarország népe követni fogja vezérét ebben az újdonsült keresztes háborúban, amelyet immár két fronton vív Orbán Viktor – a (muzulmán) menekültek és az Európai Unió ellen. Most neki áll a zászló, a szavazók többsége elhiszi, hogy azon múlik a saját – a gyereke, a hazája és Európa – jövője, hogy menedéket nyújt-e a közel-keleti pokol és a halál elől menekülő rászorulóknak, vagy hagyja őket a tengerbe fulladni, menekülttáborokban éhen halni.

Maholnap már senki sem fog beszélni Magyarországon sem a tanárok kockásinges lázadásáról, sem a gondolkodás tudományának, a filozófiának mint középiskolai tantárgynak az eltörléséről, sőt az ifjúság meneküléséről az országból, az egészségügy összeomlásáról vagy a demokrácia bőrfejűek általi védelmezéséről sem. A kvótás népszavazással Orbán ellopta a showt.

Egyetlen dologgal nem számol. Azzal, hogy a világtörténelemben még nem volt olyan hadvezér, aki megnyert volna egy többfrontos háborút.

Fotó: cdn.blog.hu