A fából vaskarika típusú kifejezések között előkelő helyet foglal el a ’pozitív diszkrimináció’, amely izé a nullát közelíti, tekintve, hogy a ’diszkrimináció’ – meghatározás szerint – „hátrányos megkülönböztetést” jelent. – Pozitív hátrány? Milyen az, tessék mondani?

Persze-persze a ’pozitív diszkrimináció’-t is meg lehet határozni – „vki(k)nek, vmi(k)nek előnyben részesítése hátrányos helyzetük javítása, orvoslása végett” – ámde az ’előnyben részesítés’ fogalmára már van egy főneve a magyarnak: kedvezés.

Nem csak én piszkálom a slendrián újságírókat és rádiószerkesztőket, más is be szokott szólni nekik, ha már nem bírja cérnával. Példának okáért Zoli barátom, akit már a szerkesztőségi automata is felismer, írásos észrevételeire a következő válasz érkezik: „Ön már elmondta a véleményét!” Elmondta, nem is egyszer, mégsem tanulnak a kritikákból.

Az alábbi hibát még nem hoztam szóba, vártam a harmadik alkalmat. Meg is érkezett a minap. – A ’nem’ és az ’igen’ szavak címbeli használatáról szólnék. Értem én, hogy kevés a hely a címoldalon, de akkor is ki lehet találni valamit, hogy érthető legyen az a cím, amit a kedves szerkesztő kipakol a fejléc alá. Két címet idéznék a Krónika első oldaláról (2015. júl. 6. és júl. 7.). Az első: „Brüsszeli nem a cián betiltására”. Te érted ezt, Zsiga?! Ugyanilyen hosszú lenne a „Brüsszel nem tiltaná be a ciánt” cím és a kedves olvasó is azonnal megértené.

A második: „Nem a megszorításokra”. Hanem mire? Tekintve, hogy a lóbetűs cím fölött előcím is van – „Új javaslatot várnak Athéntól a nemzetközi hitelezők” – ki lehetett volna találni egy olyan folytatást, amely értelmes szöveget eredményezett volna. Ám ha nem állt elegendő ihlet a kedves szerkesztő rendelkezésére, mert hétfőn este nehezen forgott az agya, akkor így kellett volna írnia: »’Nem’ a megszorításokra«. – Lehetne kiskapitálissal is szedni a ’nem’-et – ekképpen: nem –, ha van a betűkészletükben… [No, itt a kedves olvasó is fölkapja a fejét, mert nem ismeri a ’szedni’ ige tipográfiai értelmét. Ti. nemcsak a cseresznyét ’szedik le’ és a kikapós menyecskét ’meg’, hanem a betűt is ’ki’ – a szedőszekrényből és átteszik a sorjázóba. Előbbit regálnak (vagy regálisnak), utóbbit még winkelnek nevezik, merthogy a derék Johannes Gutenberg volt e készségek névadó keresztapja, annak idején.]

Ugyanide sorolnám az ’igen’ szó helytakarékos használatából eredő sutaságokat. Aszongya: „Unitárius igen a melegházasságra”. (Krónika, 2016. febr. 8.) Az előcím: „Magánvéleményt közölt a főjegyző az egyház hivatalos honlapján”. Néhai gróf Balassi Bálint gyanítaná, hogy magyarul írták, de nem értené. Még akkor is csóválná a fejét, ha az általam megkívánt idézőjelek is ott lennének: ’igen’. Balassi kortársa volt Dávid Ferencnek, tehát nem az ’antitrinitárius’ kifejezéssel egyenértékű ’unitárius’ szón akadna fönn, hanem a cím utolsó szavának képtelenségén. Tekintve, hogy a ’melegek házassága’ – nonszensz. Balassinak még az unokatestvérével – Dobó Krisztinával – kötött házasságát is felbontották annak idején, mert az is tiltva volt.

A gróf úrnak a ’meleg’ szó újkori értelmét is meg kellene magyaráznunk, de a ’melegházasság’ értelmezésénél már nem maradna talpon (értsd: hanyatt esne). A Magyar értelmező kéziszótár 1978-as kiadása szerint a ’meleg’ szó egyik értelme: „homoszexuális nő.” Az átdolgozott 2003-as kiadás szerint a ’meleg’ melléknév egyik jelentése: homoszexuális. Főnévként is értelmezhető: „6. Homoszexuális személy, elsősorban férfi.” – Azaz: 1978-tól 2003-ig nőből átment férfiba, de most nem ez a fontos, hanem a ’melegházasság’ képtelensége.

Máris idézem: „házasság = /főnév/ 1. Férfinak és nőnek jogilag elismert és szabályozott életközössége.” (Magyar értelmező kéziszótár)

A Homo sapiens váltivarú élőlény (teremtmény), hímje a férfi, nősténye a nő; ha házasságra lépnek, lesz belőlük: férj és feleség. – Világos mint az egyszeregy. A férfi nősül, a nő férjhez megy. Stb.

A Magyar katolikus lexikon meghatározása: „házasság: egy férfi és egy nő egész életre szóló, szabad akarattal vállalt szövetsége, amely természete szerint a házasfelek javára, gyermekek nemzésére és nevelésére irányul.” – Bár az első tíz sorban nem említik a jogi elismertséget és szabályozottságot, a következő 25 oldal kimerítő felvilágosítást ad minden házassággal kapcsolatos fogalomról. – Amúgy: a házasság a katolikus szentségek között is helyet kapott. (1. A keresztség. – 2. A bérmálás. – 3. Az Oltáriszentség. – 4. A bűnbánat szentsége. – 5. A betegek kenete.  – 6. Az egyházi rend. – 7. A házasság.)

A ’melegházasság’ tehát fából vaskarika, nem létező valami – ellene mond a definíciónak. Két homoszexuális egyén összeköltözését, együttélését lassan-lassan megszokja a közvélemény, de az sosem lehet házasság. (Nota bene: az Együttélés Mozgalom nem szexuális, hanem politikai célú és vonzatú!)

Az összeköltözött homoszexuálisok együttélésére talán az ágyastársi viszonyra kitalált francia szó – concubinage – valamely toldalékos alakja lesz alkalmas, erre majd a harminc év múlva megjelenő értelmező szótár ad választ. Addig még Gyerő Dávid unitárius főjegyző is átfogalmazhatja az álláspontját. (Zárójelben: unitárius barátomat kérdeztem meg Gy. D. merész kijelentéséről, amelyre a következő válasz érkezett: „Nagy kárt tett személyes érdekei miatt szeretett egyházamnak.”)

A Szentírás tanításait és sarkigazságait Luther, Kálvin, Dávid Ferenc, Zwingli után mások is megkérdőjelezték, de a Teremtés (avagy: Mózes első) könyvének erre vonatkozó részét [„Isten megteremtette az embert, saját képmására, férfinak és nőnek teremtette őket és így szólt hozzájuk: »Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet«” (Ter 1, 27–28)] csupán a materialisták vitatták.

Most a Krónika vezércikkéből megtudhattuk, hogy Gy. D., a szólásszabadságra hivatkozva, személyes érdekből (?) át akarja írni a Teremtés könyvét. Bizony mondom néktek, ki a korlátokat és törvényeket nem tiszteli, a szabadosság mocsarába süllyedhet.

Érdektelenségemből fakadó nyugodtsággal szemlélem a fejleményeket, de annyit még elmondanék, hogy a minap Kubában találkozott Ferenc pápa és Kirill pátriárka. Eszmecseréjük révén megállapították, hogy „sok országban veszélyben van a család intézménye, amely egy férfi és egy nő házasságán alapszik”. (Krónika, febr. 15.) Az érdekeltek figyelmébe ajánlom a vitát lezáró érvet.