Rég tudom, csak eddig ódzkodtam előhozakodni vele, hogy nem eszement ötlet az írott sajtóban nyíltan támogatni egyik vagy másik jelöltet, hanem ez: endorsement. A tárgyilagosságukra oly büszke és oly kényes amerikai újságok a választások előtt akár szerkesztőségi publicisztikában (a lap és nemcsak a jegyzetíró véleményét tükröző vezércikkben) sarkallja az olvasót valamelyik párt támogatására. Sőt, az sem meglepő, ha a záró sorokban a lap lelkesen (ahogyan szakszsargonban nevezik: enthusiastically) támogatja az általa jobbnak ítélt jelölt megválasztását.

Angolul ezt hívják endorsementnek; magyar megfelelője a szónak nincs, mert a sajtó abszolút függetlenségének látszatát őrző magyar média inkább finoman manipulál. Például úgy, hogy egyidejűleg interjút jelentet meg a két ellenféllel. Az általa kedvelt jelölttel készült beszélgetés címe: A választók rájöttek, hová vezet az RMDSZ, a másiknak, amelyben az RMDSZ-es ellenjelölt szólal meg: Ugyanazt szeretném képviselni, mint eddig…

Én ezúttal és ezután az endorsmentet részesítem előnyben. Azért is, mert kisebbségi társadalmunk – az európai valóságtól eltérően – a jellemzően kétpárti amerikai hatalmi felállással találta magát szemben. Ugyanakkor tudom, hogy az amerikai lapok nyílt állásfoglalásai miatt sosem merült fel, hogy azok aláásnák az újságok hitelét. Az állásfoglalások elsősorban azt demonstrálják, hogy a jelöltek mennyiben felelnek meg az újság nyíltan vállalt elveinek, értékeinek.

Én nem meggyőzni, hanem biztatni akarom az olvasót: vasárnap ne maradjon otthon, szavazzon! Ha eldöntötte, kit választ, bizonyára vannak érvei, hogy miért. Aki még bizonytalan, annak talán segít, ha nem rejtem véka alá, én kire szavazok, és főként miért az RMDSZ-re.

Mindenekelőtt viccből.

Vagyis egy vicc miatt. Elmondom! A bíró megkérdezi a tanút, hogy ismeri-e Félkarú Billt. A tanú tagadja. „Hát Véresszájú Jacket?” – érdeklődik a bíró. „Akkor inkább Félkarú Billt!” – mondja a tanú. Nos, amióta össze tudom hasonlítani az RMDSZ és az EMNP munkáját a városban, a megyében, ahol élek, rájöttem, hogy össze sem lehet hasonlítani… Lelkes szervezőként – így határozza meg Németh László éppen egy brassói látogatása kapcsán a neurotikus kisebbségi harmadik típusát – megtapasztaltam, hogy amikor kulturális téren segítségre van szükségem, csak a szövetségre számíthatok, a pártra nem. A pártnak legfennebb segíthettem. Akkor inkább az RMDSZ-t! – mondom tanúként.

Természetesen más okom is van a szövetségre voksolni. A legnyomósabb, hogy csak az RMDSZ kínál perspektívát a szórványnak. Az EMNP stratégiája, taktikája: a szórványról való lemondás bizonyítéka. Ezt jelzi szlogenjük is: aki az EMNP-re szavaz, az az autonómiára szavaz. A kétszer 6:3-as alternatív küszöb elérése pedig – és ez az EMNP legnagyobb vágya – szintén azt jelenti, hogy a nem Székelyföldön vagy Érmelléken élő, mintegy 600 ezer magyar marad képviselet nélkül.

A harmadik ok, hogy keresztényként nem szavazhatok egy olyan pártra, amelyben a védnök Tőkés Lászlónak az irodavezetője, Demeter Szilárd a közösségi hálón tetszikelt egy olyan blogbejegyzést, amely Jakubinyi György római katolikus érseket sértegette, amiért a főpap arra biztatott, hogy szavazzunk és válasszuk azt, aki már bizonyított. „Nem elég terelgetni a birkanyájat az örök megváltás felé, már – “finoman hangolva” – azt is meg akarják mondani, hogy mit tegyen a gyakran még a perselypénzt is nehezen előteremtő magyar atyafi?” – írja az ateista blogbejegyző, és a püspökből lett politikus irodavezetőjének ez tetszik!

Miként ez a megjegyzés is: „Nehogy azt higgyük, hogy csak a katolikus elöljárók “kiváltsága” az “egyes” politikusok ülepének nyelvvel való tisztogatása. Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke is megéri a pénzét… Köszönöm püspök úr, máris kevésbé érzem rosszul magam, hogy konfirmálásom óta nem voltam templomban.” Nos, Demeter Szilárd, ha ez önnek tetszik, nekem nem! Nagyon nem tetszik, hogy e párt védnökének irodavezetője így vélekedik főnökének utódjáról!

Ezért szavazok szórványban élő keresztény szervezőként ezúttal az RMDSZ-re. Önnek, kedves Olvasó, más érvei vannak, más lehet a szemlélete. A fontos azonban, hogy elmenjen szavazni. A választás szabadsága nem csak lehetőséggel, hanem kötelezettséggel is jár, az önmagunk iránti felelősség kötelezettségével.