Pártot alapítok. Álnéven, mert közszolgálati médiaintézmény alkalmazottjaként csak így játszhatom ki a rendszert. Mely a maga során kicselezett annak előtte. Pontosan amikor arról döntött, hogy enged. A 25 ezerből. Gyors és hatékony alku volt. Megálltunk háromnál. A rendszer még lejjebb szeretett volna menni, de mondtam neki, a kettő az nem jó: mi lesz, ha pártszakadás vagy alapszabályzat-módosítás következik be, és a felek (1+1) eltérő véleményen vannak. Makacsul, magyarhoz illően. Három, az már más. Majdhogynem ideális. Lehet elnök, alelnök és tag (akit titkári, ügyvivői, alelnök helyettesi tisztségekkel is meg lehet — és kell — kínálni). A káderek rotációja is gördülékenyebb (plusz kevésbé monoton), ha hárommal számolunk. Dumas három testőrre szavazott, Ludas Matyi szintén ennek hódolt, mikor normát teljesített. Jó ez a hármas képlet (ne menjünk a háromkirályok stb. vonalon tovább, mert ez a párt nem világnézeti alapon szerveződik majd). Arra is például, hogy kampányban jobban oszlik a terhelés. Plakátragasztani ez a legütősebb formáció. Egyik tartja, a másik enyvezi, a harmadik ráragasztja. Mind az összes kilenc darabot. Működési költsége is csekély az ilyen politikai formációnak: legtöbbet a bejegyzésnél kell fizetni, a többi valóban elenyésző. A perspektívák viszont kecsegtetéssel csordultig telve: ha a történelem megköveteli, rekordidő alatt lehet megduplázni a tagok számát. Ehhez jön még a kültagok vagy támogatók egyre duzzadó serege.

Másik előnye, hogy a program elfér egy ívlapon, 14-es karakterekkel, és nem kell módosítani túl gyakran, mert ahhoz bizottság szükséges, a bizottsághoz meg szabályzatfelügyelő testület, melyet ugyebár a területi szervezetek delegálnak — nos ezt a vacakolást így hármasban megspóroltuk. Meg aztán jól mutatnánk a videoklippen. Szépen elférünk, nem kell összehúzni a vállat és kényszeredetten mosolyogni valaki hónalja alól, csak hogy képben legyünk.

Névválasztás tekintetében a legüdvösebb, ha nyílt, prémiummentes pályázaton dőlne el, hogy a jutalom varázsa ne ködösítse el a fervens ötletgazdák vizionárius tekintetét. Láblógázók Szabad-Elvhű Pártja – íme az első találomra felcsippentett példa a tipphalomból. Ugyanez érvényes a szimbóleum és a párthimnusz (vagy inkább csak induló) kiválasztásakor.

Finanszírozásból jelesre vizsgázna a frissen színre lépő alakulat: a kávézók (nyáron teraszok) asztalfoglalási összegeit le lehet írni székhelybérletként és egyben protokollköltségként; a tagdíj pedig a pillanatnyi harczi morál egyenes függvényét képezve váltakozna, amit a számvevőszékhez színpompás fluoreszkáló grafikonhoz csatoltan lehetne benyújtani.

Marad még a párttörténet megírása, mely lehet napló, retrospektív manifesztum, avagy végtelenített magnószalagra rögzített felvétel: mindenképp előny, hogy legfennebb három eltérő változatból kell az utókornak összehoznia a számára legvalószínűbb/előnyösebb forgatókönyvet, mert ne feledjük, ezt a sztorit termékként el lehet adni, a kopirájt ára pedig a három darab alapító (és egyben bomlasztó) tag között egyformán oszlik. Ábécé és/vagy érkezési sorrendben.