A kérdést a román politikai járatlanjai, gyakorló nacionál-analfabéták, fondorlatos politikai elemzők és a nemzetiségi jogok létjogosultságának tagadói szokták feltenni. Mire való, kérdik felháborodottan, álnaivan, magasra emelt hanggal/szemöldökkel?

Valóban, egy olyan politikai hazában, ahol a szerzett, kivívott jogok nem vesznek el egyik kormányváltástól a másikig, az egyik politikai irányzat nagylelkűségéből/belátásából/engedni kell felismeréséből születettek megérik a másnapot, akkor is ha egy más, ellenkező előjelű pártirányzat kerül hatalomra, a kétharmados vagy a kilencven százalékos egyeduralom dacára is fenmaradnak e jogok, nos olyan országban valóban nincs szükség Nemzetiségi Statútumra, ott a kisebbségi és emberi jogok, a politikai szabadságjogok összessége maga alkot statutúmot, többségire-kisebbségire egyaránt kötelező alkotmányt.

Az RMDSZ-t gyakran éri olyan vád a honi politika akarnokainak részéről, hogy állhatatlan, ide-oda csatlakozik, a hatalom közelében szeret bokázni, mit sem törődve az úgynevezett politikai elvhűséggel, párt- és választási szövetségekkel és megállapodásokkal, egyezményekkel.

Pedig egy cseppfolyós jogrendszerű, a kisebbségekkel szemben alapvetően külső nyomásra, nem belső meggyőződésből türelmes (megbocsátó, el- és lenéző) ország parlamentjében, igazgatásában, a kisebbségi pártnak csakugyan állandó jelleggel a hatalom közelében kell tartózkodnia, folyton garanciákat kell kivívnia és azokra figyelmeztetni a kormányzó/alkotmányozó erőket, amelyek hajlamosak mindig visszavágni a jogokat, kedvezmény-törvényeket, amelyek a pozitív diszkrimináció gondolatától is borzadnak, álegyenlősdiben utaznak, védelmezni kell a szabadság-engedményeket, arányszámokat, az anyanyelvhasználat törékenységét, a kisebbségi intézményrendszert, hiszen amint félrenéz az etnikai párt, a kisebbségi ombudsmann (van ilyen egyáltalán?), az esélyegyenlőségi megbízott, a diszkriminációt hivatalból üldöző csigaházi őrség, máris elkezdődik a partrombolás.

Az RMDSZ akkor lehet felnőtt politikai párt, ha nem kell állandóan tartania a kisebbségi jogok megnyirbálásától, a kivívott autonómia sorvasztásától. A most leváltandó államelnök regnálása alatt már elkezdődött az RMDSZ átváltozása: miniszteri és más felelős döntési pozíciókba került.

Ám tudjuk, a legfontosabb nemzetiségi követelésekben nem volt elég ez a jellegváltás (például MOGYE-kudarc), s aligha fog ez változni, amíg az alkotmányszegők vannak kormányon.

Addig reánk csak a rúd jár, nem a kormányrúd.