Olvasom, hogy egy hivatalos lakásfelfordítás és értékkotrás után a feketesereg éber vitézei elvitték a 64 vármegye kézipöttyösi nagymamájától Wass Albert művét, amely természetesen falat és plafont rengető bűnjel. Eke-Beke ebből tanult meg petárdát építeni, sőt békatöke potty.

Az intézkedés önmagában nem elég, hiszen a Wass Albert felszámolására irányuló eddigi intézkedések nem érték el teljességet, még csak nem is súrolták a tökéletesség határát. Ma már egyre több antiterrorista egység, alakulat, rohamosztag, készenléti sejt és titkosfigyelemező csoport rajong a mélyben és a láthatósági mellények szintjén. Hogy csak a legközkézenforgóbb összefüggésekre világítsak rá, a migránsok áradatának megindulása összevág Wass Albert könyveinek arab, kurd, perzsa és méd, valamint afgán nyelvű fordításaival, amelyeket a maga idejében az al-Khaida, az ISIS és az Arab Lika finanszírozott. Közvetve bár a krajovai fiatalembert – aki iszlám terroristának készült, de bizonyítékok hiányában futni hagyták – ugyanilyen indítékok késztették ősi ortodox vallásának elvetésére, tehát erre az extrém vágykomplexumra Wass Albeert román fordítása serkentette.; mi több, éjszakánként nyugtalanul forgolódott mohamedánussá vált rácsos kiságyában, időnként penig rejtélyes utakat tett Wass Albert marosvécsi sírjához, s hatására gyakran mondogatta, hogy hű marad az elvhez és hithez in vécsi vecsilor.

Na de itt ne álljunk meg! Van a Romániának nevezett demokratikus bokorosban vagy két milliónyi magyarul beszélő és olvasó ember, akik az utóbbi huszonévben megvásároltak legalább egy, de a legtöbb esetben két-három kötetet, nem is beszélve olyan elvetemült sehonnaiakról, ha annak szabad nevezni őket, akik egész sorozatot a W.A. által írott és kiadott, forgalmaztatott, ajánlott és tiltott kiadványokból. Bár a W.A.-hisztéria alábbhagyott, a feketesereg vitézeinek be kellene kopogniuk a szokott taktikai és diplomáciai finom érzékkel (puskatus, „földre-földre” kiáltások, fegyvercsörgetés, fenyegetés, vérfagyasztás) minden magyar házba (pardon magyarul beszélő románföldi lakásba), és el kellene kobozniuk, minden W.A. kapcsolatosat, legyen az könyv, wassaló, wasslapát, wasstagbél.

Ezt megelőzően ki kellene terjesztenie a hajszát, (akarom mondani, a vizsgálatot és cselekvési programot) a könyvesboltokra és kiadókra, amelyek libásak a W.A. kultusz felvirágzásában drága hazánkban a Román Nép- és Nemzetköztársaságban.

És persze az ügynek lesznek/vannak külügyi vonatkozásai is. Hogy mást ne mondjunk, itt van például az USA felelőssége, amely évtizedekig menedéket nyújtott ennek az írónak nevezett ordasnak, aki odakint a farkasvermében alkotott, tizenhárom almafával körbeültetve, melyekről naponta szüretelte a viszály almáit. Németország sem maradhat ki a sorból, igaz, hogy most igyekszik valamit jóvátenni azzal, hogy befogadja közel-keleti távafrikai menekülteket, de annak idején befogadta W.A.-t is és családját.

Jellemes kormány, nem ilyen csipp-csupp (piro)technokrata, emiatt megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat az USÁ-val, kilép a NATO-ból és Putyin karjaiba fut, aki biztosan egy sort sem olvasott W.A. tól.

Az utoló percben értesültünk róla, hogy amerikai és afgán kutatók közös erőfeszítései nyomán kiderült, hogy az Amerikai Egyesült Státusok fővárosa is a Wass család alapítása. Annak idején a Szolnok-Dobokai vármegyei földrabló bizottság túlkapásai elől menekült ki az Óceánon túlra a család egyik tagja, Wass Antal báró, czegei és pirotechnikai mérnök (ing.), akit annyire megkedveltek az indián bennszülöttek, hogy Wass Tóninak nevezték, ahonnan aztán a szövetségi főváros a nevét is felvette Wass-ing-Toni. Utóbb az i lekopott, a hírnév azonban csorbítatlan. Miként a hülyeség is.

Fotó: xfree.hu