Miután eljátszottuk az itt a technokrata, hol a technokrata szemfényvesztősdit, s a csuklók elzsibbadtak a nagy kupakkeverés hevében, van mód és idő a hosszasabb mélázásra, újonnan kinevezett kabinetünket szemlélendő. Nem a csoportképbeli félszeg felállást, az fél nap alatt lepergő hírmorzsa, nem is a programot, melyről lehetne ugyan jobbító szándékkal kisesszét faragni, de ha már megszavaztatott, hadd öltsön testet-torzót.

A kormány, mint nevéből kitűnik, irányt biztosító eszköz: jelen esetben minimális konnotatív felhanggal. Nem tájol be és terel egy bizonyos cél felé (hacsak a cél nem az egy év múlva tartandó parlamenti választás), nem hat oda a gazdaságban, hogy az ország elmozduljon. Határozottan az a szerepe, hogy a kisiklások-lengések veszélyét a lehető legalacsonyabb fokon tartva Románia elevickéljen 2016 végére; mintha ott, túl a jövő esztendő decemberén, a mikulások és angyalkák serege az ígéret partján álldogálva alig várná a betanult első(másod-, sőt harmad-)segély-nyújtási gyakorlatok bemutatatását.

Munkastílusában és problémakezelésében a Cioloş-kabinet egyértelműen váltást hoz. Jól előkészített döntések több eséllyel kerülnek ki a Victoria palotából, mint valamennyi Ponta-kormány idején. Kérdés, hogy a kormányzati akaratot miként lehet majd a pártérdekekkel úgy egyeztetni, hogy a végeredmény ne kivéreztetett/zsigerelt rendelethalmaz legyen. Talán itt jöhet képbe a Dacian Cioloş köré verbuvált csapat (szinte egyetlen) aduja: a tárgyalókészség a külföldi terepen vagy az itthon, de multinacionális versenykörnyezetben letudott tanulóévek hozadéka.

Idő és támogatottság hiányában reformra gondolni luxus lenne. A legoptimistább, de még vállalható igényszint a szerkezeti váltásra utaló folyamatok elindítása. Profi, tehát képzett és státusában törvényileg körülbástyázott tisztviselőkarral majd csak akkor lehet számolni, ha a kormányprogramban megjelölt felsőfokú szakképzés első generációi kulcspozíciókba kerülnek és lecserélik az apparátcsikok jelenlegi gárdáját. Lesznek ugyan hatékonyságot célzó átszervezések, összevonások, de ezek nem érintik strukturálisan a szerkezet lényegét.

A másik alapvető kihívás a kormányzati munka kommunikációja. Bonyolultabb tétel, mint gondolnánk, egy olyan kabinet esetében, amely vélhetően (a leg)kevésbé látványos ténykedésbe kezd. Ehhez „ízfokozóként” társul majd a jól adagolt lejárató sajtókampány, amit a leköszönő szocdemek holdudvarában már összeraktak.

Nem várhatunk többet a Cioloş kormánytól, mint ami mozgástere, s amely – egyelőre – szorosan behatárolt, mint maga a mandátum is, kereteit csak imitt-amott feszegetheti egy-két jól irányzott, de idejében visszafogott huszárvágás.

Fotó: wall-street.ro