Nincsenek vaskos meglepetések a listán – legalábbis az élbolyban –, amely a 300 legvagyonosabb romániai vállalkozót összesíti. A Capital évente kiadott lajstromát ugyanaz a Ion Ţiriac vezeti, aki tavaly is diktálta az iramot: másfél milliárd euróra taksált „gyűjteménye” utcahosszal veri a második helyezett testvérpár teljesítményét, akik szintén dinamikusan növekedtek 2014-hez képest. A háromszázak belső tagolására jellemző, hogy a csúcson álló százszorta nagyobb összeggel bír, mint a „sereghajtó” a maga csekélyke 16 milliójával. Az arányok kategóriában még két adat: egy átlagfizetésre melózó állampolgárnak valamivel több mint 3400 évet kell ledolgoznia ahhoz, hogy a krémhez tartozzon, amennyiben minden lejt szalmazsákba gyömöszölne. A felső 3000 összvagyona a GDP majdnem 14 százalékát teszi ki.

A  megbízható szakkiadványként jegyezhető Capital megjegyzi, hogy nóvumnak tekinthető az egyre több családi vállalkozás, a klasszikus sikerágazatok (ingatlan, energia, kommunikáció, nagybani eladás) közé pedig kezd egyre inkább beférkőzni a turizmus.

Arról még csak utalásszerűen sem tesz említést a lap (s ezt nem is lehet most igazán számon kérni rajta), hogy mi marad ki a körből. Hogyan strukturálódik a kis- és középvállalkozások mezőnye, milyen adatokkal tudjuk meghatározni a létminimumon, vagy az alatta élők táborát. Nem valamiféle egalitárius, moralizálóan balos szlogenáradat alátámasztásaként, hanem a minél teljesebb képalkotás igényével. A hazai vállalkozói szféra gyorsfotóját – pontatlan és állandóan változó adatok birtokában – elkészíteni nem egyéb, mint a számokkal való sekélyes bűvészet. Szimptomatikus viszont, hogy mintegy 150 ezer bejegyzett cégnek egyetlen alkalmazottja sincs, és a Nemzeti Bank vezetője arra figyelmeztet, hogy túl sok vállalkozás kölcsönökből biztosítja napi tevékenységét és csenevész tőkésítését, ami valójában hamis gyarapodási mutatókat eredményez. Nincs tehát fogalmunk, legalábbis átlagos infófogyasztók szintjén arról, milyen mértékben szakadt szét a hazai társadalom, és hogy a javak halmozása mennyire illeszkedik szervesen a közgazdasági törvény(szerűség)ek-trendek fősodrába. Elszigetelt jelzések, empirikus észlelések, adatmorzsák – mindössze ennyire szorítkozhat a közállapotok gazdasági vetületei iránt fogékony adófizető, aki csak „megérzéseit” sorolhatja anélkül, hogy bármilyen visszaigazolás vagy cáfolat érkezne illetékes fórumok részéről.

Ennyi tapogatózás után szinte már üdítő pillanat, amikor a topten aljára siklik a tekintet, és konstatálhatjuk, hogy újgazdagjaink egyik legegzotikusabb (-eredetibb, -hazaibb?!) képviselője, Gigi Becali visszatért a páholyba: ő a tizedik legtehetősebb romániai, nincs tehát minden veszve: aki modellként tekintett a nagybirtokos-fociklubtulajdonos alakjára és pályájára, megnyugodhat. A sajátosan honi hozzávalókat előíró recept működik. Még.

Fotó: adevarulfinanciar.ro