Az ENSZ közgyűlése után szóltak: most már, hogy Szíriát illetően a két nagy megegyezett, hogy – ha lehet – vigyáznak egymásra, azaz szándékosan nem lövik meg vagy lövik le egymást, sokkal több a remény, hogy a menekülthullámot ott, in situ akasszák meg. Igen, a lepényhal először, a remény utoljára hal meg. Abból azonban, hogy az oroszok névlegesen ISIS-ellenesek Szíriában, valójában viszont Aszadot és saját Mediterráneum-érdekeit mentik, illetve hogy az amerikaiak némi orosz vér omlásával akarják saját vérük omlását csökkenteni, elhamarkodott lenne arra következtetni, hogy a migránsprobléma helyi megoldása egyáltalán sejthető.

Nézzük, ha lehetséges lenne Szíriában létrehozni egy menekültóvó zónát, amelynek a sérthetetlenségét a polgárháborús felek mindenike betartaná, hova kellene még figyelni a migránsok helyszíni begyűjtése és az Európába indulók számának csökkentése értelmében...Törökországot kihagyom, az sokkal nagyobb téma. Az elmúlt öt évben Jordánia nyolcmilliós lakossága majdnem egy millióval plusszolódott, Libanoné pedig az eredeti négy és fél millióhoz kapott még másfél milliót.

Jordánia nem kispályás, ami a migrációt illeti, az ország lakosságának mintegy hatvan százalékát alkotják azok a palesztin menekültek (vagy leszármazottaik), akik az Izraellel való 48-as és 67-es harcok elől menekültek. És ott van az a pár százezer iraki, aki 1991-től, 2003-mal sem bezárólag, ide menekült az iraki demokráciát tönkretevő másik demokrácia elől. Jordánia igyekezett integrálni őket, a történet nem teljes csőd. Magas a munkanélküliség (12 százalék, a szír menekültek által lakott területen eléri a 22 százalékot), a lakások bérköltségei egetverőek, az élelmiszer drága, és a táborokon kívül lakó migránsok kilencven százaléka a létminimum alatt tengődik. Ám Jordánia nem igazán panaszkodik arról, hogy a szíriaiak miatt nőtt volna a bűnözés.

Libanon még pazarabb: a 48-as arab-izraeli háború százezer palesztin menekültje leszármazottainak immár félmilliós tömege táborokban van szétszórva az ország területén, mert Jordániától eltérően Bejrút nem akarta integrálni őket. Szunniktól féltették a belső szunni, siíta és keresztény egyensúlyt: a palesztinoknak hat évtizedig nem igazán volt szabad dolgozni vagy ingatlant birtokolni. Ehhez jöttek a szíriai menekültek, akiket kissé ugyanígy kezelnek: munkát keveseknek adnak, oktatás, lakáslehetőség nuku, kéregetésből, bűnözésből megélési lehetőség, az viszont van.

Mondják, időleges megoldás erre a nemzetközi donorszervek felpörgetése: a Világélelmezési Program (WFP) ezen a nyáron felezte a régióba jutó, egy főre eső segélyek értékét (havi 14 dollárra), majd értesítettek kétszázezer jordániai szír menekültet, hogy megszűnik az élelemsegélyük.

Mondják, nem baj most, hogy Szíriában minden rendeződik – a menekültek majd hazatérnek. De hova és kik közé? Öt év alatt Szíria lakható épületeinek fele eltűnt, és hol a garancia arra, hogy Aszad esetleges eltűnése után, a most harcolók ölelkezni fognak, és nem esnek egymásnak még jobban?

Fotó: 444.hu