Adott egy db. vádlott és vagyonilag zárolt expártelnök + egy db. szóbelileg felkent (de statútum szerint törvénytelen) utódasszony. Ehhez végy még két kanál belső feszültséget, hozzá csipetnyi frászt, skandallum- és revansvágyat ízlés szerint: máris kész a politikai alakulat válságának majdnem tökéletes receptje. Lassú tűzű belső fórumok lángján, némi médiaszósszal locsolgatva ropogósra pirítjuk, és máris azon melegében tálalni lehet! Elég nehezen emészthető étek így nyári hőhullámok között, amikor még a(z Eus) csillagokkal megszórt tzatzikit is alig nyelik, pedig az tényleg kímélő, könnyed szezonkaja.

Ekkora gasztrofelhozatal mellett már csak a másik oldalon az előszobába szorult ellenzékiek gyomorkorgása és visszafogott nyálcseppenése lehet vokálisabb, de erről egy másik szakszövegben bővebben, és Jamie Olivert megszégyenítő gyorsasággal vonuljunk vissza a pártkonyhára, hadd lássuk, mi rotyog még a kályha bal térfelén.

Az utódlás mindenképp téma: ehhez most mindenki bejelentkezik a maga ötletével, a mamafőztje, meg olvastamvalahol, meg tuttibiztosmertmagampróbáltamkezdetű előételekkel, csak hát a miccsre szocializált szocdem bázisnak egy adag kiadós (=kielégítő) válaszra/menüre van szüksége: hogy akkor most ők kire szavazzanak?

Ha van a liberális oldalban még némi bölcsesség (erről a recepteskönyv nem árul el semmi érdemlegeset), akkor kivár a desszertig, és bár guvadt szemekkel, tántorogva és elcsigázva, de nyugodtan lerogyhat a faképnél hagyott bőség asztalához a karácsonyi ünnepek előtt, esetleg jövőben közvetlenül vízkereszt után. Addig a jelenlegi koalíció fő ereje folytatja háborítatlanul a lejtmenetet, és óhatatlanul magával rántja partnereit a kamra aljára, ahol már csak a népszerűségnek parány morzsái nyújtanak enyhet annak, amit úgy nevezünk szaknyelven, hogy „Gyomor mint hatalmi motor”. Ha viszont a kifent eszcájgot már nem lehet a fiókba visszapréselni, és mindenképp már most bele akarnak vágni a győzelmi tortába, mielőtt a glazúr megkötött volna, félő, hogy a gyertyák elhervadnak, mire a választásra kéne fáklyás meneteket szervezni a népeket voksra buzdítandó.

Addig is reménykedjünk, mint fogadatlan séfek, hogy a puliczka nem robban, csak böffent egyet (bár az is rémesen tud égetni – persze lokálisan és ideig), és nem fogja beárnyékolni az év végi tűzijáték báját, melynek fényében kiadósat kortyolhatunk be nem vált ígéretek-vágyak gyöngyöző nedűjéből, ahogy azt a finom emberek közt láttuk volt.