Minden bizonnyal véletlenek sorozatának köszönhető, hogy az utóbbi időben Maros megyét is kiemelt figyelemmel tisztelte meg a Korrupcióellenes Ügyészség. Sőt, az is lehet, hogy semmivel sem kapott nagyobb figyelmet, mint bármelyik déli vagy keleti megye, csak én lettem már immunis minden újabb DNA-val kapcsolatos hírre, amely nem érint ismerős településeket, személyeket, intézményeket, vagy nincs valamilyen magyar vonatkozása. Bár első pillanattól viszolyogtam tőle, egy darabig hűségesen követtem a rettenhetetlen korrupcióellenes küzdelmet, de aztán minden igyekezetem ellenére elveszítettem a fonalat, amely már annyira összegubancolódott, hogy ember és igazságszolgáltatás legyen a talpán, amely újra átláthatóvá, hihetővé teszi.

Minden reggelre jut egy hír, hogy a mindenható DNA épp melyik város polgármesteri hivatalát, melyik vállalatot, kórházat, színházat vagy más intézményt szállt meg, melyik politikust, polgármestert, igazgatót, üzletembert tisztelt meg jelenlétével. Nem lehet már mindegyiken megdöbbenni, felháborodni vagy elszörnyülködni. És ezt a korrupcióellenes harcnak nevezett borzalom forgatókönyvírói is nagyon jól tudják, s erre építenek is. Hogy a fegyveres maszkosok (és nyilván a titkosszolgálat által) megtámogatott korrupcióellenes ügyészek réges-régen túllépték a normalitás és jogállamiság határát, szép lassan már senkit sem érdekel. A tökéletes rendezésnek köszönhetően már csak azok emelnek szót, akik maguk is célkeresztbe kerültek. Más lapít, s ezen igazán csodálkozni sem lehet, hiszen az elmúlt idők tapasztalata szerint tényleg bárki-bármi bármikor sorra kerülhet. Ha korrupt, ha nem.

A vásárhelyi színházra azonban már felkaptam a fejem, főképp azért, mert nem sokkal a csíkszeredai maszkos parádé után történt. Mi történhet egy színházban, ami indokolná, hogy maszkos fegyveresek lepjék el? Ezeknek az intézményeknek a költségvetése eleve olyan kicsi, hogy még lopni sem lehetne sokat egy ilyen helyen. Különösebb vád nem is volt sem az intézmény, sem Gáspárik Attila igazgató ellen, csak „érdeklődtek” az ügyész urak, nézelődtek, projektek lebonyolítására, a személyzeti politikára, magyarán az alkalmazásokra voltak kíváncsiak. De miért kellettek ehhez fegyveresek, miért nem kérték le egyszerűen az iratokat, amikre kíváncsiak voltak? És miért kellett hozzá DNA?

A vásárhelyi színház lerohanása után néhány nappal a DNA a szovátai turistáknak is nyújtott látnivalót. Egy hétfői reggel a fürdőváros magyar vezetésű polgármesteri hivatalát rohanták le. Csodájára jártak a kirándulók, legtöbbjük csak a filmekben látott kommandóst… Az ügyészek pedig ezúttal is csak érdeklődtek a hivatalban, olyan dokumentumokat kértek el, vittek el, amelyek uniós pályázatok lévén számtalan más hivatalban is fellelhetők, és Szovátáról is minden további nélkül egyszerűen bekérhetőek lett volna. Brassó sem úszta meg – igaz, ott román a polgármester, a város sem éppen magyar, de erdélyi. Ez amolyan félig-meddig kivétel?

S amikor már kezdtem elhinni, hogy nincs semmi összeesküvés, magyar- és Erdély ellenes éle ennek az egésznek, puszta véletlenek sorozatáról van szó, akkor jött az ASA-bomba. Nincsenek kétségeim afelől, hogy a fociban nagyon sok a szenny. Világszerte így van, Romániában hatványozottan. A marosvásárhelyi focicsapat elleni DNA fellépés vélhetően nem a klubnak szól, hanem a Băsescu védőhálója nélkül maradt polgármesternek. És mégis valamiért úgy érzem, szerintem nagyon sokakkal egyetemben, hogy ellenem, hogy ellenünk, hogy Vásárhely ellen és Erdély ellen is irányult ez a lépés, mert közben arra gondolok, hogy egy bűnöző félanalfabéta által birtokolt klub még főnöke bebörtönzését sem érezte meg, és a Dinamónak sem kellett lehúznia a rolót pedig ott sem volt „teljesen rendben” a könyvelés.

Véletlenek igenis vannak, de véletlenek sorozatában nem hiszek. Márpedig – Temesvár focicsapatát kicsinálták, Kolozsvár egyik csapatát úgyszintén, most Vásárhelyt is kilőtték. Tudom, nem mind a DNA műve, nem a DNA vette el a CFR pontjait sem. Azt is tudom, hogy közpénz meg magánvagyon között bizony nagy a különbség. De ugyanakkor azt is tudom, hogy valaki, valamely bukaresti szuperintézmény mindig megjelenik a színen, ha valamely erdélyi focicsapat beleköp a déli/fővárosi dominanciába.

Emlékszem még gyermekkorom ASA Armatájára, amikor Valentin Ceauşescu védelmezte a Steaua pozícióit, Vásárhelynek pedig kötelezően meg kellett maradnia második számú katonacsapatnak. Arra is emlékszem, hogy a Hajnal, Nagy Miki, Kanyaró és Fazakas nevével fémjelzett ASA-fénykor után megjelent Bölöni, s vele a remény, hogy végre első lehet a csapat, de aztán egy szép napon – legalábbis a minden bizonnyal túlzó, de a lényeget tekintve találó városi legenda szerint – edzés közben leszállt a pályán a helikopter, Bölönit edzőruhában Bukarestbe röpítették és másnaptól a Steaua labdarúgója volt. (Az más kérdés, hogy így lehetett európai kupagyőztes, de a döntéshozók nyilván nem a kiváló magyar nemzetiségű labdarúgó érdekeit tartották szem előtt.)

Túl sok már a véletlen, hogy tényleg véletlen legyen. Annyira sok, hogy már szabály látszik kirajzolódni belőle, mégpedig az, hogy erdélyi csapatnak nincs mit keresnie a Liga 1 élén, hogy sikeres magyar polgármesternek, sikeres magyar miniszternek, intézményvezetőnek mennie kell, lehetőleg rácsok mögé. De ha mégsem, legalább a lopott kabát árnyékát cipeljék magukkal.

Legalábbis én így látom, mert ez érdekel, ez fáj. De szép lassan minden kategória elmondhatja ezt, a saját terminusait behelyettesítve. A PSD-s nyugodtan panaszkodhat a politikai üldözésre, de a PDL-sek is megérezték a szakítást Băsescuval, az ő visszavonulása óta új pártja politikusai, hívei sem panaszkodhatnak, hogy a DNA nem veszi komolyan őket. Vélhetően panaszkodhat már a moldáv és az oltyán is, ha akar. És ez lesz Románia legkedveltebb intézményének a veszte, előbb-utóbb. Remélem mielőbb. Az, hogy megrészegült saját mindenhatóságától, hogy maszkos férfiakat küld hajnalban békésen alvó családok házába, kisgyermekek ágya mellé. Az, hogy már a látszatra sem ad, pedig tudnia kellene – nem elég becsületesnek lenni, annak is kell látszani. A DNA először elérte azt, hogy Romániában már senki és semmi nem látszik becsületesnek. Most viszont a legjobb úton halad afelé, hogy saját csapdájába essen.