Néhány hónappal ezelőtt A. Lubitz másodpilóta – előre kitervelt módon – hegyoldalnak vezette X. légitársaság repülőgépét, 150 személy halálát okozva. A fiatal pilóta vígan lubitzkolhatna a ’legmagasabb nézettség’ fényében, ha nem szakadt volna önmaga is darabokra.

Ennek az analógiája mentén elemezzük egy kicsit N. C. esetét.

Elöljáróban felidézném, hogy a marxi–lenini ideológia nem zárja ki a diktatúra létjogosultságát, mi több: a proletárdiktatúra a szocialista társadalom alapfeltételének tekinthető.

Idén júliusban lesz 50 éve, hogy az RKP IX. kongresszusán egy fiatal elvtárs vette át a pártelnöki bikacsököt, majd nemsokára az államfői jogart és országalmát is. Rekord idő alatt jutott el a diktátori státusig és ezzel együtt az összes ékítményt is megkapta: Észak-Balkániában húsz évig ő vezette a ’legmagasabb nézettség’ listáját, úton-útfélen őt idézgették, a békemeneteken az ő képmását vitték a főhelyen. Diktátorságának fékezett habzása csupán abban nyilvánult meg, hogy a mellszobrát magánemberek nem vehették meg, csak a városi–megyei pártirodák, néptanácsok díszhelyén állt egy-egy büszt, nemzeti lobogókkal övezett talapzaton. A XIV. kongresszuson még 3/3-os győzelmet aratott, majd kerek egy hónap után a mélybe taszították. (Ehhez hasonló történt a minap Sepp Blatterrel, akit hosszan tartó hatalmas taps közben újraválasztottak a FIFA élére, majd öt nappal később félreállították. Felkérték, hogy lenne szíves saját szájúlag bejelenteni a lemondását.)

Mint mondám: N. C. fiatalon kezdte, s volt, aki ennek okán szavazott neki bizalmat, ám e naiv kisebbség elfeledte, hogy az öreget hamar leváltja a kaszás, a fiatal pedig évekig ül a nyakunkon. Így esett aztán, hogy N. C. uralkodásának időtartama közel 25 évig tartott. (A Forradalom Szikrája már túl van az első huszonötön, s jó esélye van, hogy újabb huszonötöt érjen meg népe csodálatának csúcsain.)

Uralomra jutásának elején szükségét látta, hogy új alkotmányt fogalmaztasson az írástudókkal, s azt 299/300-os többséggel elfogadtassa. Beintett Moszkvának, ezzel megszerezte a Nyugat támogatását, majd karikát fűzött az orrába és úgy terelte őt lassan Balkán zöld lankáin. A hintapolitika ment ameddig ment, de aztán csak-csak lekuporodott a fűbe, a tehénganaj szintjére.

Politikai partnerei elismerték a tehetségét és éles eszét, ennek ellenére egy idő után igen snassz lett közös fotón szerepelni vele. A külföld – későre bár, de – kiismerte a diktátor rafinériáit, ám az itthoni hódolat semmit sem lankadt. A sertepertélők zöme pozícióféltésből tolongott körötte és további tízezer, félelemtől libabőrös szolga lebzselt még a hivatalokban: mindahány a túlélésre játszott. 

Az akkori szóvicc szerint „az árvíz tavaszonként meglátogatta az N. C.-sújtotta területeket.”

Mivel rosszakaratú emberek akkor is voltak, a Vezér védelméről jól táplált őrző-védő hadfiak gondoskodtak. Gábriel barátom – 1970-ben, a Szamos partján – egy lapáttal igyekezett arra a helyre, ahol a Vezér osztogatta a parancsokat, ám egy dagi útját állta azzal, hogy odamenni most nem lehet.

Mindenről a Vezér döntött, a birkahús piaci árától az évenként eladható teuton leszármazottak számáig. Nélküle nem történhetett semmi, ha külföldre ment, magával vitte a kormánypálcát és a kincsesláda kulcsát, az itthon maradt szolgahadnak egyetlen gondja az maradt, hogy a beindított projekteket karbantartsa, s buzgón írja a jelentéseket a tervek teljesítéséről, meg néha egyet-egyet tekerjen az életszínvonal-emelő gépely főcsavarján. Ezt a gépelyt azért alkotta, hogy amikor éppen nem tartja vigyázó szemeit a jóléti grafikon feszt-furt emelkedő vörös vonalán, akkor a segédei is meg tudják akadályozni a vonal kókadását – friss vért pumpálva a barlangos testekbe.

Egy időben arra is volt gondja, hogy szülőfalujának focicsapata az A-ligába kerüljön. Ezt nem foglalta törvénybe, csak jelezte, hogy igen méltányos lenne, ha megtörténne. S tekintve, hogy a Führer óhaja parancs a hajbókolók számára, a FC Olt könnyedén összehozta a följebbjutáshoz szükséges 18–0-ás eredményt, amelyet addig a percig lehetetlennek tartottak. Összejött, mert össznemzeti akarat segítette – mindenki a Vezér csapatának drukkolt. Íratlan törvény mondja: akkor kell drukkolni, amikor az alkalom megköveteli. Ez a mondás azóta szlogenné vált: „akkor – amikor”.

A tévéhíradóban semmi negatívum, csak a nemzet sikerei szerepeltek. A román gazdaság világszínvonal fölött áll (így mondta: „peste nivelul mondial”), s jobban teljesít bárkinél – de leginkább csak önmagánál. Az állampolgárok elégedettek, a lelkesedés és a kukorica töretlen, az életszínvonal soha nem látott magasságokba kúszik. Vezérünk tévedhetetlen, briliáns útmutatásai nyomán óriási léptekkel haladunk az imperializmus megdöntése felé. A születésnapján ünnepi műsor ment a tévében, a stadionok gyepszőnyegén ezernyi fiatal lobogtatta a nemzeti színű pántlikákat. – Ellenvélemény, bírálat kizárva.

A közvélekedés szerint ő rendes ember, csak a környezetében lévők félrevezetik, s az ebből fakadó téves következtetések miatt olykor-olykor rossz döntéseket hoz.

Így ment egészen 1989 decemberéig, mert a Vezérek általában életfogytiglan intézik az alattvalók sorsát (lásd még Az emberiség története című könyvsorozat tucatnyi példázatát).

Telt-múlt az idő, de N. C. szelleme nem távozott el a Kárpát-medencéből.

Ezt onnan tudom, hogy Gábriel barátom, aki azóta Szőnybe költözött, a 2013-as dunai árvízkor egy lapáttal igyekezett arra a helyre, ahol a Vezér osztotta az észt, ám egy dagi útját állta azzal, hogy odamenni most nem lehet.

A többi ügy sínen van: I. Fülkefor – 2/3-os magyar király – ügyesen hintázik Kelet és Nyugat között, talpnyaló híveit pedig azzal mentegeti, hogy ázsiai félvadak, akik nem tűrik az európai bankok hatalmát. Szülőfalujának focicsapata az NB I. derekán végezte a szezont, az ország pedig – zseniális Vezérének irányítása és kazalnyi nemzeti lobogó alatt – az imperializmus megdöntésére spórol. Devizahitelből. 

Egy lényeges különbség: a Juncker által csak Diktátornak becézett kormányfőről gyártott mellszobrokról nemcsak a pártirodákban törölgetik a port; a nemzeti bóvliboltokban is kaphatóak, kokárdával vagy anélkül, több méretben és színben (úgymint: trikolór, kerényi pink, felcsúti barna).