Hiába valónak tűnik Kós Károly Kiáltó szóban megfogalmazott figyelmeztetése, hogy a román állam érdeke ellen való az erdélyi magyar kisebbséget ellenségnek tekinteni. Hiába való volt az elmúlt két és fél évtizedben ezzel az evidenciával több alkalommal is szembesíteni a hatalom gyakorlóit. Ha alkalom adódik rá, és bizonyos hatalmi körök azonnali érdekeit nem hogy nem sérti, de látszólag még szolgálja is, az erdélyi magyarságot igyekeznek veszélyes, idegen testként felmutatni.

Kedden két baljós hírt is olvashattunk.

Az egyik szerint a közbiztonsági veszélyforrások közé sorolná az etnikai autonómia követelését a 2015–2020-as közrendvédelmi és közbiztonsági stratégia, amelynek tervezetét a Belügyminisztérium bocsátotta közvitára. Eddig „legfennebb” nemzetbiztonsági kockázatnak tartották az autonomista mozgalmakat, most súlyosbodott egy egyébként demokratikus jognak, a véleménynyilvánítás szabadságának, a politikai eszközökkel folytatott küzdelemnek a besorolása. (Autonomistának lenni a XXI. században, normális időkben, semmiben sem különbözik attól, hogy egy köztársaság állampolgára a monarchia visszaállításáért agitál, cselekszik. Ez utóbbi főbenjáró bűnnek Napóleon száműzetésének idején számított.)

Csakhogy nem élünk normális időket. Ezt érezte meg a közrendvédelmi és közbiztonsági stratéga, s mintegy ráerősítve a korábbi próbálkozásokra közbiztonsági veszélyforrásként igyekszik megbélyegezni azokat az erdélyi magyarokat, akik az autonómiát tartják az identitásmegőrzés és a társadalmi-gazdasági fejlődés legcélravezetőbb útjának, s valószínű azokat a román értelmiségieket is, akik nem tartják ördögtől valónak az autonómia gondolatát. Ha pedig valami közbiztonsági veszélyforrás, híveit, majd azokat is, akik nem ellenzik kellő vehemenciával, terroristákként vagy terroristák morális támogatóiként lehet feltüntetni az erre oly érzékeny Nyugat előtt és karhatalommal lehet fellépni ellenük.

A másik hihetetlen keddi hír, hogy a Korrupcióellenes Ügyészség (KÜ) átfogó vizsgálatot indított a római katolikus egyháznak visszaszolgáltatott erdélyi ingatlanok ügyében. A vizsgálatot a DNA Fehér megyei ügyészei végzik, és több erdélyi megyére terjed ki. A hírt közlő portál, minden bizonnyal a KÜ-től származó információkra hivatkozva megjegyzi: az elmúlt húsz évben a katolikus egyház valóságos ingatlanbirodalom tulajdonosa lett.

A felröppentett – de meg nem erősített – információ (ezek a típusú hírek igazán a baljósak!) nem lepett meg. Már a Székely Mikó Kollégium ügyében hozott döntés előre jelezte, hogy az precedens értékűvé válhat, s számos visszaszolgáltatási végzés ellen indíthatnak bírósági eljárást frontvárosok polgármesterei, hazafias érzelmű magánszemélyek, s most már a KÜ is. Azt csak a magunk megnyugtatására – megnyugtatására?, inkább bosszantására! – kell megjegyeznünk (mert a KÜ-t aligha hatja meg), hogy a katolikus, a református, az evangélikus, az unitárius egyháznak a kínnal-keservvel visszaszolgáltatottnál is nagyobb volt az ingatlanvagyona. Ezt a vagyont, amelyet a híveinek adakozásából, munkájából épített ki, közösségének szolgálatába állította, iskolákat, kórházakat, idősotthonokat és árvaházakat működtetett és működtet ma is. Az egyházi vagyon nagyobbik részét még mindig, a törvény megjelenése óta eltelt két évtized alatt sem szolgáltatta vissza, noha az államosítás szinte órák alatt történt meg a kommunizmus hajnalán.

A KÜ kezdeményezése rendkívül veszélyes! Úgy tűnik, az erejét felismerő ügyészség több kíván lenni, mint amiért létrehozták. Már nem csupán az állam intézményeit kívánja megtisztítani – ha már megvédeni nem tudta – a korrupt politikusoktól, hanem a politikai rendőrség 1989 óta „betöltetlen” szerepét is átvenné.

A politikai pártok knock down állapotban vannak, tőlük nem várható, hogy megvédjék a demokratikus államrendet. Talán Klaus Johannis elnök felismeri, veszélyes lett a játszma. És véget vet az ámokfutásnak.