„Az ortodox egyház Romániája” – Politikai haszonlesés az óriási katedrálisban
Románia rendre a legvallásosabb európai országok között szerepel a nemzetközi felmérések alapján. Mivel magyarázható ez? Mi áll a politikum és az ortodox egyház összefonódása mögött? Miért nem vállalják uniós szinten a keresztény értékek melletti kiállást a román kormányok? Szakértőt kérdeztünk.
Az újonnan épített óriási bukaresti katedrális, 127 méteres magasságával, a világ legmagasabb ortodox temploma. A monumentális épületet mozaikokkal díszítették 25 ezer négyzetméteren. Az ikonokhoz használt anyagokat Velencéből és Carrarából szerezték be, a nagyharang 27 tonnát nyom. Az ikonosztáz megszentelésének vasárnapi szertartásán a teljes román politikum képviseltette magát.
Pászkán Zsolt politikai elemző a Maszol megkeresésére elmondta: fenntartással kell kezelni a románok vallásosságára vonatkozó felméréseket. Szerinte nem egyértelmű, hogy ezeket az adatokat a román közösség tényleges vallásossága vagy inkább túlzott extrovertáltságból fakadó megfelelési kényszere – amely révén sokszor nem a vallási gyakorlat mélysége, hanem a láthatósága számít – magyarázza.
„Bár a román nyilvánosságban nagyon ritkán zajlik önvizsgálat, mégis a kevés erre irányuló törekvés, így Daniel David jelenlegi oktatási miniszternek a román nép pszichológiájáról szóló műve is azt mutatja, hogy a tökéletlen nemzetfejlődésből fakadó felszínesség és egy vágyott önképhez igazodás e téren is megnyilvánul. Miközben a román társadalom egy jelentős része úgy érzi, ha megkérdezik azt válaszolja, hogy vallásos, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ténylegesen és mélyen vallásos is, inkább a közösség többi tagja, vagy a közösségen kívüli külvilágnak játszott szerep, amiben az ilyenfajta felmérések utólagos médiavisszhangja, közéleti értelmezése is megerősíti” – fogalmazott a Magyar Külügyi Intézet külső szakértője.
Pászkán Zsolt emlékeztetett arra, hogy miközben a felmérések szerint a románok a legvallásosabbak közé tartoznak Európában, ugyancsak közöttük van átlagon felüli népszerűsége a boszorkányságnak, a vajákosságnak, a babonáknak. „Márpedig itt egy kognitív inkoherencia merül fel, ami vagy a felmérések gyengeségére, vagy a hamis önképből fakadó ön- és közámításra mutat rá” – mondta a szakértő.
Szerinte az is magyarázat lehet a magas „vallásossági” mutatókra, hogy a politikai, társadalmi vezetői felhozatal rendkívül alacsony szintű. „Annyira gyengék és ellenminták a politikai, társadalmi befolyással rendelkező személyek, hogy a román társadalomnak szüksége van valamilyen kapaszkodóra, viszonyítási pontra, tükörre, amelyben úgy láthatja önmagát, ahogy az az önképében létezik. És ez vezet ahhoz, hogy ezekben a felmérésekben a Román Ortodox Egyház mindig a legnagyobb társadalmi bizalmat élvező intézmények között szerepel. De itt nem maga az egyház, mint intézmény élvezi a bizalmat, hanem ez csak eszköz az ön- és külső elismerésre vágyó román közösség számára” – véli Pászkán Zsolt.
A román közösség önképében lévő tartóelemek hamissága
Megemlítette, hogy a felmérésekben általában a hadsereg is jó bizalmi indexszel rendelkezik. „A hadsereg esetében vannak olyan pillanatai egy közösség életének, amikor kiderül, hogy mi is az identitás alapját képező intézmények valódi értéke, mennyire mélyek a különféle felmérésekben megfogalmazott érzések. Amíg béke volt és nyugalom, a román hadsereg iránti bizalom megkérdőjelezhetetlen volt. De az orosz-ukrán háború közelsége ezt az elméleti kérdést nagyon is gyakorlativá tette. Márpedig alig két hete jelent meg egy felmérés, amely szerint, a román közösségnek kevesebb mint harmada bízik abban, hogy a román hadsereg képes 48 óránál több ideig kitartani egy orosz támadás esetén” – jegyezte meg a nagybányai származású elemző.
Szerinte ez esetben nem egyszerűen realizmusról van szó, hanem egy olyan helyzetről, amikor az önáltatásból fakadó „jóember-érzést” felváltja a túlélési ösztön okozta negatív túlzás. „Ez a fajta lekicsinylése annak az intézménynek, amely amúgy 60-70-80 százalékos bizalmi mutatókkal szokott szerepelni, éppen a román közösség önképében lévő tartóelemek hamisságára mutat rá” – mondta a szakértő.
Érdekszövetség vagy hagyomány a politikum és az ortodox egyház összefonódása? – kérdeztük. Pászkán Zsolt úgy látja, Románia esetében egy hagyományokra támaszkodó érdekszövetségről van szó a gyenge személyi összetételből fakadó súlyos hitelességi gondokkal küszködő politikai felépítmény és a rendkívül hatékony üzleti vállalkozássá fejlesztett Román Ortodox Egyház között. „Ez a fajta összefonódás végigkíséri Románia viszonylag rövid történelmét, az ortodox egyház mindig - az ateista kommunista diktatúra alatt is - a hatalom eszközeként, annak örökös haszonélvezőjeként működött” – fogalmazott a politikai elemző.
Szerinte ez így történt Moldova és Havasalföld felülről történő egyesítésétől - amiben az ortodox egyház főszerepet kapott és játszott - a Trianon utáni „hagymakupolás honfoglalás” levezénylésén keresztül, a királyi Romániában szerzett teljhatalmon, majd a görögkatolikus egyház kommunista segítséggel történt felszámolásán át egészen a kommunisták 1989 utáni átmentésének legitimálásáig. „Miközben a közösség tagjai előtt legitimálta a mindenkori és bármiféle hatalmat, a Román Ortodox Egyház egyik fő haszonélvezője volt az 1989 utáni, amúgy sem túl acélos román politikai felhozatal folyamatos romlásának, hiszen ezáltal szinte zavartalanul építhette ki a Közép-Kelet-Európában egyedülálló gazdasági-logisztikai-hatalmi rendszerét, melyben nehéz megállapítani, hogy Romániának van Román Ortodox Egyháza, vagy a Román Ortodox Egyháznak van Romániája” – fogalmazott a szakértő.
Kapcsolódó
Felvetésünkre, hogy miközben mindenkori bukaresti vezetés elkötelezett az ortodox egyház iránt, európai szinten már nem vállalja fel nyíltan a keresztény értékek melletti kiállást, Pászkán Zsolt elmondta: ezen értékek a román politikai színpad legtöbb szereplője számára vagy nem léteznek - nem ismerik azokat igazán - vagy ideológiai szempontból elutasítandók.
„Az előbbi csoportba tartozó politikusok legnagyobb része így a PSD, a PNL, a többi kisebb román párt tagjai, ugyanazt a felszínes, külsőségekre szorítkozó és a szűkebb, vagy tágabb külvilág számára bemutatott szerepet játsszák. Csakhogy esetükben ez a szerep az uniós családjaikban ellentétbe kerül az ugyanolyan hamis politikai szerepükkel. Így aztán minimális kognitív inkoherencia nélkül is képesek arra, hogy a két - hazai és uniós - színházban az adott repertoárnak megfelelő szerepet játsszák, szigorúan elválasztva azokat egymástól” – hangsúlyozta az elemző.
A szakértő szerint az utóbbiak, azaz a keresztény értékeket ideológiai alapon elutasítók - így az USR és más progresszív, újabban már szélsőbalos pártok, pártocskák és mozgalmak - esetében a második, uniós jelmez a természetes állapotuknak megfelelőnek tűnne, de ennek ellenkezőjét láttuk a nemzeti katedrális ikosztázának felszentelési ünnepségén. „A politikai haszonlesés még a legateistább USR-politikusból, miniszterből is lelkes hívőt farag” – mondta Pászkán Zsolt.
CSAK SAJÁT
