„Csodálom, hogy az emberiség olyan hamar felfedezte, a Föld forog a Nap körül. Általában annyira el vagyunk foglalva a magunk kis problémáival.”

Ez a Gyilkos számok című sorozat egyik részében hangzott el Dr. Larry Fleinhardt, az egzotikus tudós szájából, aki kanálisokban száll meg éjszakára, és minden problémát a világegyetem felől közelít meg. Most, hogy a Mitu-házaspár könyvét forgatom, keresve sem hallhattam volna jobb mondatot.

Ungurii despre români. Naşterea unei imagini etnice. (A magyarok a románokról. Egy etnikum képének megszületése) – ez a címe ennek a kötetnek, és számomra arról szól, amit Dr. Fleinhardt mondott. Minden nemzet óhatatlanul hozzá van kötve saját kis problémáihoz, következésképpen minden nemzet végzetesen szűk perspektíván keresztül szemléli a világot. Ennek a szűk perspektívának aztán az az eredménye, hogy a legegyszerűbb megoldást örökítik tovább. Gondolkodni nehéz és hálátlan dolog, mert egyrészt aki gondolkodik, annak egy kérdés minden aspektusát figyelembe kell vennie, másrészt az nem azonosul könnyen semmivel.

Az egyik történész úgy véli, Basarab vajda gyalázatos alak, mert Károly Róbertet becsalta a posádai szorosba, a másik úgy, mit tehetett volna akkora túlerővel szemben. A nemzet elfogadja a békés és szelíd románok sztereotípiáját, akik még ráadásul olyan oktondiak is, aztán csodálkozik, hogy nem tud mit kezdeni mindazzal, ami ellentmond ennek a kimerevítésnek.

A köztudat azonban nem foglalkozik érvekkel és ellenérvekkel, hanem a nemzet számára előnyösebb megoldást fogadja el: Basarab kapcsán a magyar az első, a román a második változatot. És ha Silviu Brucan szerint húsz év kell Romániának, hogy kinőjön a diktatúra reflexeiből (nem volt elég, de ezt most hagyjuk), akkor ki lehet számítani, hány év kell bármelyik közösségnek, hogy kinőjön olyan rögzöttségekből, melyek esetenként több évszázadosak.

Félre ne értsenek: Sorin és Melinda Mitu nem ítélkezik, csak szemlézi a sajtót, az útinaplókat, a kéziratokat és a történetírást. Nem megszállottan, és nem azzal a szándékkal, hogy kiderüljön, a magyarok mindig is gyűlölték a románokat, hanem egyszerűen azért, amit a címben ígérnek: arra kíváncsiak, hogyan született meg a románokról szóló robotkép az évszázadok folyamán.

A mű remek olvasmány azok számára, akik szeretnek meglepődni, és felkavaró azoknak, akik óvják magukat az ilyesmitől. De felkavaró nekem is, mert mindig meglep, hogyan ítélünk meg élő embereket olyan előítéletek alapján, melyek, mint a nevük is mondja, megelőzik a találkozást ezekkel az emberekkel.