A hasonlat amennyire erőltetett, annyira veszedelmes. Az efféle hősködés csak ronthat helyzetünkön. Neki könnyű a Hősök terén hőzöngeni, nem kell elviselnie megszorító intézkedéseket.

Az igazság kimondása szükséges. Hogy rossz vagy jó, azt mindig a pillanatnyi politikai érdek és a hosszabb távú stratégia dönti el. Olykor persze mérlegelni sem árt. Lemérni szavaink súlyát és igazságtartalmát. A szavak és mondatok célját , irányát és nem utolsósorban a várható hatást, melyet a kijelentések, minősítések, megállapítások rántanak magukkal.

A székely szabadság napját megünnepelni nem engedő hatóságok ostobasága és rövidlátása már-már evidencia. Marosvásárhelyen példátlan csendőri, rendvédelmi készültség védte a nyájas húsvéti szokásokat élesztgető bérrománokat. Nem a készültségnek tudható be, nem is a fenyegetéseknek, összevissza hebegésnek a békés emlékezés – hanem a közösség és a közösségi vezetők önmérsékletének. Bölcsességének.

Nem állítom, hogy tudatában van az okoknak az utca embere, de érzi, hogy a kisebbségi jogok tolerálása körül megváltozott a légkör. És ennek nem csupán belső, kormányzati és gyakorlati okai vannak. Ki merem jelenteni – más nálam bölcsebb és távolabb látó emberek megállapítását ismételve –, hogy ennek a köröttünk romló légkörnek köze van többek között ahhoz, hogy a hivatalos Magyarország politikai illiberalizmusa, unortodox politizálása, európai (uniós) és amerikai romló megítélése, süllyedő tekintélye bátorítja fel a román kormányzatot, a helyi kiskirályokat a romániai magyarok félretolására, a velünk szemben követett mérséklődő, szűkülő elfogadására. Kihűlt körülöttünk a légkör, s tartós felmelegedés csak akkor várható, ha elúsznak fejünk felől a szociáldemokrata felhők, és új kormány, koncepció és koalíció napja süt fel. Más szóval: ideje volna a politikai tavasznak.

Ugyanakkor Budapesten egy, a helyzet alapos félreismerésében jeleskedő szájhős és demagóg atyafiságunk, bizonyos György-Mózes Árpád “a Hősök terén tartott demonstráción kinyilatkozta: Románia azért hasonlítható az Iszlám Államhoz, mert szerinte a román hatóságok döntéseikkel hetente fejeznek le olyan alapvető demokratikus jogokat, mint a gyülekezési, a szabad véleménynyilvánítási és a nemzeti identitáshoz való jog.”

A hasonlat amennyire erőltetett, annyira veszedelmes. György-Mózes Árpádnak fogalma sincs, mit jelent az ISIS terrorja alatt élni, fogalma sincs az állandó veszélyhelyzetről, az emberélet, a szabad akarat semmibevételéről. Javasolnék neki egy iraki utazást a kalifátus berkeibe…

Az efféle olcsó hősködés csak ronthat helyzetünkön. Neki könnyű a Hősök terén hőzöngeni, nem kell elviselnie majd újabb belpolitikai megszorító intézkedéseket.

Távol álljon tőlem a román külügy vagy belügy védelme. De azt már kikérem a magam és a velem szimpatizálók kicsiny csoportja nevében – távolabbi tömegek nevében nincs jogom és felhatalmazásom szólani –, hogy helyzetünket azzal rontsa valaki a közeli távolból, viszonylagos védettségből, sorsunkat naponta nem vállalva, hogy rosszabbat állít a valóságnál, lefejezésről beszél. A jogfosztás, a rombolás hozzátartozik ennek az országnak a politikai éthoszához és gyakorlatához. Szerencsére vannak ellenérdekeltek elegen. És ellenszerek, miknek legtöbbször birtokában vagyunk, vagy birtokába juthatunk.

Én már csak azért sem tennék efféle bődületes állításokat, mert van ugyan jogvédelmi szervezetünk több is – és itt látszólag a fentebb elővezetett ellenérveknek mondok ellent –, de ha a botor és elvakult hatalom nagyon akarja, beválthatja György-Mózes úr negatív jóslatát. Tessék többször állítani, s ím, készen van az önmagát beteljesítő jóslat. Amitől az isten őrizzen meg minket, titeket és a boldog utókort.