banner_LrzOuKxP_MASZOL_WEBBANNEREK_MASZOL_970x250.png
banner_envXLsgt_MASZOL_WEBBANNEREK_MASZOL_728x90.png
banner_HwOVw4Sr_MASZOL_WEBBANNEREK_MASZOL_300x250.png

Székedi Ferenc: A bizalomról

Hadd nyúljak darázsfészekbe!

Az RMDSZ lassan befejezi megalapításának 25. évfordulójára emlékező rendezvényeit, és ha valaki figyelemmel követte, hogy a különböző városokban elhangzott szövegekben melyek voltak a kulcsszavak, akkor nyilvánvalóan megjegyezte a következőt: a bizalom visszanyerése.

De hát miért is csökkent az RMDSZ-be vetett bizalom?

Próbáljunk logikusan gondolkodni. Mindenekelőtt elemzésünket válasszuk szét RMDSZ-en kívüli és belüli folyamatokra.

Szervezeten kívüliség és a romániai társadalom negyedszázados átalakulásának természetes folyamata, hogy egyének, családok, kisebb-nagyobb közösségek távolodnak a politikától. Okai többfélék, íme néhány, a teljesség igénye nélkül. Például: a diktatúra utáni nyitott társadalom jóval többféle megnyilvánulási lehetőséget és elérhető egyéni, családi vagy közösségi célt kínál mint a politika. Vagy: a társadalom adott része kiábrándult nem csupán a politikából, hanem a politikusokból. Miközben a romániai rendszerváltást követő néhány esztendőben tőlük várták a csodát, és úgy csüngtek rajtuk, mint a bálványokon, kiderült, hogy az átalakulások nem máról-holnapra következnek be, ráadásul az amúgy is jóval nagyobb jövedelmű politikusok adott része nem tudott ellenállni az emberi csábításoknak, könyökig nyúlt bele az állami vagyonba és európai pénzekbe.

Mindezek és egyebek miatt a ’politikus’ megnevezés nem csupán egyes nevek és címek tekintetében, hanem általában szitokszóvá vált, és ez alól nem tudja kivonni magát egyetlen politikai alakulat és egyetlen politikus sem. „Nem csinálnak semmit, szundikálnak a parlamentben, csak felveszik a nagy pénzeket, amikor hazajönnek, csak a maguk ügyeivel törődnek, gazdagodnak, gyarapodnak, a minisztériumokban le kell adni a százalékot, ha közbeszerzést akarsz nyerni…” – körülbelül ilyen és ehhez hasonló félmondatokban kerül felszínre az egyre erőteljesebb társadalmi következtetés. Mindez pedig megnyilvánul megyei és települési szinteken is, a politika és politikusok elleni közhangulat pedig nem válogat. Érdemes bele-belekóstolni a világhálós kommentekbe: ha egy politikust csupán megérinti az igazságszolgáltatás szele, akkor lehet román, magyar vagy bárki más, kilencvenkilenc százalékban ellene írnak, és csupán egyetlen százalék gondolja azt, hogy mégiscsak meg kellene várni valamiféle kivizsgálást.

Visszatérve szűkebb pátriánkba, a romániai magyar társadalomba, RMDSZ-en kívüli politikai csoportosulások immár esztendők óta leginkább három, bizalomrombolásra hajlamos vádat vágnak a szövetség fejéhez: nem sikerült magyar nyelvű állami egyetemet létrehozni, a területi autonómiának se híre, se hamva, apró lépéseivel, kormányzati szerepvállalásával besimult a nagy román tájba, és teszi mindezt nem a romániai magyar közösség érdekében, hanem azért, hogy közelebb legyen a húsosfazékhoz. Az elmúlt választások azt bizonyítják, hogy mindezek a vádak lepörögnek a romániai magyarok nagy többségéről, viszont egyértelmű, hogy az adott szándékú magyarországi politikai körök által is fenntartott erdélyi magyar médiaháló segítségével porlasztják a bizalmat.

Persze RMDSZ-en belül is szép számmal meg lehet keresni a bizalomvesztés okait. Nyilvánvalóan hozzájárult a bizalomvesztéshez az a mód, ahogyan kormánytisztségekbe való kinevezések esetén nem mindig a romániai magyar szakmai és civil szervezetekkel való megbeszélések, hanem baráti-, rokoni- és más természetű kapcsolatok kerültek előtérbe. Amikor egy községi polgármester rokonát, komáját viszi be a hivatalba, ugyanezzel a jelenséggel állunk szembe, és a Székelyföldön, ahol nem kellőképpen működik a közigazgatás, ott is egyetlen szó a magyarázat: az RMDSZ.

Hogy egy közelebbi példát hozzak fel: nem tesznek jót a bizalomnak, azok a rádióban elhangzott magyarázatok sem, amelyek kizárólag jogi szempontból vizsgálják a családtagok alkalmazásait a képviselő irodákban, hiszen ennek közösségi szempontból elsősorban erkölcsi vonatkozásai vannak. (Például: miért nem lehet alkalmazni egy frissen végzett, munkanélküli magyar fiatalt, hogy ne menjen el külföldre?) Meg kell szokni: a közösségnek ezer szeme és ezer füle van és a lehető legérzékenyebben arra válaszol, amikor valakit közérdekért választanak meg, és szemmel látható, hogy miként csúszik el a magánérdek felé.

Terjedelmi korlátok miatt nem tudom folytatni. De ha már darázsfészekbe nyúltam, hadd következzenek a csípések. 

banner_saW4mTn2_eurot_Anyasagi_webb_2024-10-15_300x250.png
banner_WcGrRqIF_eurot_Anyasagi_webb_2024-10-15_970x250.png
banner_Vs7ERmQb_eurot_Anyasagi_webb_2024-10-15_728x90.png

Kimaradt?