Miközben fokozatosan, de gyorsuló ütemben tárul fel egy rothadt rezsim minden mocska, szálak futnak össze(vissza) s gátlástalan összefonódások kerülnek napvilágra, alig tudatosul a népben, hogy voltaképpen érdekeinek tudatos elárulásáról van szó. Majd, ha jönnek vizsgázni a legnagyobbak is – gondolhatjuk. Jöjjenek hát, legyen vége minél hamarabb! Jöjjön a kis hadaró többszörös kormányfő, jöjjön a nagy hahotázó fel nem függesztett) állemelnök, megkoronázva a nagy aratást! A végül csakugyan függetlenné és hatékonnyá váló román igazságszolgáltatás, korrupcióellenes harc legnagyobb dicsőségére.

Előtte azonban érdemes szemügyre venni több furcsa faunát. Elsőként mondjuk a sajtót és szerepét a böszista rezsim felfuttatásában, megszilárdításában és konszolidációjában. A sajtóra ugye a „házőrzés”, a kritikai szellem aktív gyakorlása hárult volna – többen voltak soraiban a kritikátlanok, hízelgők, megalázkodók, törtetők, magukat és másokat eladók. Részvételük a nagy fosztogatásban jelentős, néhányukat már lekapcsolták.

A sajtó a nagy üzleti és politikai machinációk és manipulációk eszköze. Azzal, amit nyilvánosságra hoz, és azzal, amit elrejt a nyilvánosság elől, amit nem hagy kiderülni. Egy román külügyis elhárítótiszt aforizmatikus megállapítása – „a Facebookon azt látjuk, amit látnunk kell” – az egész sajtóra érvényes. Azt láttatja, amit láttatnia kell. A titkosszolgálatok beépítik embereiket a sajtóba, ezek a fedett ügynökök. A Román Hírszerző Szolgálat volt igazgatója szerint „természetes”, hogy hivatalának mindenütt vannak beépített informátorai. Meglehet. Az viszont tudomásunk szerint egyáltalán nincs úgy mindenütt, hogy a titkosszolgálatok a törvény szerint „üzleti tevékenységet” folytathatnak, ami többszörösen érdekeltté teheti, vagyis korrumpálhatja őket. „Hivatalos” célból és úton szerzett információikat saját hasznukra, mondjuk zsarolási potenciáljuk növelésére fordíthatják. A kör bezárul, s ha már kör, mindegy a sorrend: üzlet, politika, titkosszolgálatok, sajtó...

A sajtóba kihelyezett, jól fizetett ügynököknek általában többre kell vállalkozniuk, mint amit a „hagyományos” besúgás jelent: a nyilvánosság befolyásolására. Diverzióketésre, manipulációkra és társaikra – amelyek minden erőszervezet iskoláiban alaptantárgyak. Emlékeznek a „májashurka-ügyre”? Amikor egy hírműsor-főszerkesztő, közismert szekus mameluk, a közszolgálati televízió műhelyeiben vágatta össze a korrupcióellenes ügyészségtől kapott gyatra minőségű filmanyagot, azt beadták (ismétlem: a közszolgálati televízióban!), elnevezték tettenérésnek (flagrant), és bizonyítékként használták fel két volt miniszter elítéléséhez! Történt mindez az első böszista mandátum közepén. Így működött a már akkor híresen független román igazságszolgáltatás. Valamivel később az államelnök testvéröccsének megvesztegetéséről nyilvánvalóan pontos adatokkal rendelkező titkosszolgálat és ügyészség nemhogy nem szervezett tettenérést, hanem titkolta (és a „túlbuzgó” ügyésztől elvették) a dossziét, majd amikor a perdöntő film- és hangfelvétel előkerült, vagyis megtörtént az igazi tettenérés, akkor nemhogy vagyonelkobzásra, de még házkutatásra sem kerítettek sort, sőt az alvilágtól elcsalt pénzeket is meghagyták nála... Így megy ez.

A politikusoknak és a titkosszolgálatoknak a sajtó arra kell, hogy a közvéleményt bizonyos kívánt irányban befolyásolják. Néha az elején nem is lehet tudni, milyen politikai vagy titkosszolgálati befolyás alatt áll egyik vagy másik szerkesztőség, kitől kapja elhelyezendő manipulatív információit, anyagait. Előbb-utóbb azonban kiderül. Annál is inkább, mert az illetők maguk sem titkolják. Ma már csak a beavatatlanok vagy az ostobák (tettetik, hogy) nem tudját, kinek „játszott” például az Evenimentul zilei napilap, a Kamikaze élclap, vagy a HotNews portál. A példák folytathatók. Hosszan sorolni lehetne ezeknek a szócsöveknek az akcióit is: „tényfeltárásokat”, interjúkat, tóksókat, jól fizetett véleményanyagokat. Hogy kik fizetik? Hát a megrendelők! Igen gyakran politikusok, üzletemberek.

Cserében az illető médiumok nem csak közvetlenül pénzt, de „mentességeket” is kaphatnak. Mivel alkalmazottaikat jól megfizetik, mérlegük gyakran hiányos, elmaradnak az adók befizetésével. A hatékony kiszolgálóknak ilyenkor elengedik az adósságát.

Most, a „gyűlöletes rendszer” megszűntével derül ki igazán, hogy milyen mértékű a korrupció, a megvesztegetés/lefizetés, a közpénzek megdézsmálása a sajtóban is. Nem egy médiacézár vonult a luxusból börtönbe. Sorin Ovidiu Vîntu, a Realitatea TV alapító tulajdonosa részben jó példa, mert ő egyébért is ült és még fog ülni. A jó példa Dan Adamescu, a România liberă napilap tulajdonosa (első fokon négy év és négy hónap börtönre ítélték, vizsgálati fogságban közel három hónapot töltött), egészen jó példa Adrian Sârbu, a Pro TV megalapítója, a Mediafax Grup és a Gândul online újság tulajdonosa (előzetes letartóztatásban csücsül adócsalásért, pénzmosásért, sikkasztásért). Támogatóik bukása elhozta az ő bukásukat is. Még Dan Diaconescu, a fogatlan prókátor, az OTV és a róla elnevezett párt tulajdonosa is ült néhány napot vizsgálati fogságban, és előreláthatólag fog hosszabb ideig is, sajtózsarolás miatt. (Ez a revolverlapok meghonosította módszer annyira hagyományos, hogy szinte meg is feledkeztünk róla, pedig a mai napig széles körben dívik.) Neves, egyáltalán nem tehetségtelen újságíró, majd laptulajdonos volt Sorin Roşca Stănescu, ő a parlamentből került hűvösre. Jellemző ezekre a górékra, hogy a sajtón kívül más bizniszekkel is foglalkoztak. Meg az, hogy sajtóvezérként rendkívül befolyásosak, nem ritkán királycsinálók voltak a politikai életben.

Némiképpen rendhagyó ebben az összefüggésben Dan Voiculescu médiacézár, az Intact tröszt (Antena 1, Antena 3, Jurnalul Naţional, Gazeta Sporturilor, Radio ZU, Romantic FM) megalapítójának esete. Ő nem a rezsim kiszolgálójaként, hanem annak ellenfeleként került börtönbe (tíz évre, törvénytelen privatizálás címén), miután korábban „erkölcstelen megoldásként” pártját kormányzási szerepvállalásra kérte fel a volt államelnök. Privatizációs dossziéja békésen szenderegni látszott, amikor az Antena 3 leleplezte az államelnök maffiával közösködő testvéröccsének befolyással való üzérkedését. Ezzel betelt a pohár. Az Antena 3 az évek során a rezsim több befolyásos emberéről szedett össze adatokat, dokumentumokat, bizonyítékokat. Ezeket korábban a vádhatóságok egyáltalán nem vették figyelembe, újabban viszont egyre inkább felhasználják. Az Antena 3 televízió politikai műsorai magasan a legnézettebbek, riportjaival rangos nemzetközi tévés díjakat nyert – tehát minden gyakori alpáriságával és etikátlanságával együtt a legbefolyásosabb médiaintézmény Romániában. Az egyetlen román magánkézben levő valamirevaló médiatröszt, javára írják, hogy reklámbevételeiből eltartja magát, naprakészen áll az adók befizetésével.

A fentiek ellenére nem szabad általánosítani s azt mondani, hogy összességében az egész román sajtó korrupt. Ez nem lenne igaz. De éppen eléggé az.