Ha csak a politikusok és a média szavajárását követném, nem tévednék azt gondolván: Magyarország nem csupán a múltban, a forradalmakban, a szabadságharcokban, a világháborúkban, hanem napjainkban is állandó csatatér.

Meg kell védeni a rezsicsökkentést, küzdeni kell az adósságcsapdával, a bankokkal, Brüsszellel, az Egyesült Államokkal. Külön arcvonalat kell kialakítani a bevándorlók és a hajléktalanok ellen, munkahelyvédelmi akciókkal kell óvni a foglalkoztatást, kihúzott karddal kell síkra szállni a liberálisok és a bukott baloldal kis pártjainak valamennyi moccanása ellen, a magyar családok érdekében ki kell harcolni az üzleteket vasárnapi zárvatartását, a magyar embereknek segítő útdíjat és így tovább.

A csatatéren pedig a múlt hét végén egy nagyobb töltetű médiabomba is robbant. Hogy milyen szavakat szórt szét a magyarországi közéletben, nem részletezem. Inkább gondolkodjunk el egy picit a magyarországi médiáról, hiszen a magyarság, itt Romániában is, tévén, rádión, interneten és kevésbé napi- és hetilapokon közvetlen kapcsolatban áll vele.

A magyarországi médiát voltaképpen három csoportba lehet sorolni. A kormánypárti alighanem a következő elven működik: minthogy a köz kétharmaddal megszavazta a kormánypártot, a média pedig a köz szolgálatában áll, nyilvánvaló, hogy a médiának a kormányt kell támogatnia. A magyarországi médiatérnek ezen a részén voltaképpen pártsajtó jött létre, amelyet felülről vezérelnek, éppen olyan módszerekkel és technikákkal, mint amilyeneket annak idején átéltünk. Ha a kormánynak van egy intézkedése, akkor ez a média nem csupán annak minden úgymond pozitív részletét és következményét boncolgatja, hanem kimegy az emberek közé és indul az úgynevezett vox populi: mindenki azt nyilatkozza, hogy az éppen soron levő döntés nyomán élete legnagyobb örömét élte át. Ehhez a médiacsoporthoz tartozik a közszolgálati média, amelynek tévéhíradóit és rádiós híreit egyazon központban készítik és irányítják-ellenőrzik (a világ médiaszolgáltatásában kevés helyen hallani olyant, hogy egy közszolgálati rádió másnap reggel sugározza az esti tévéhíradó hanganyagát), vagy az ugyanide tartozó távirati iroda híreiből úgy válogatnak, hogy a kormánynak mindig a kedvező arcát mutassák. Ugyanennek az ideológiának vannak alárendelve más műsorok is, kezdve a sportközvetítésektől a filmválogatásig, vagy a különböző vetélkedők kérdés-megválasztásaig.

A kormánypárti médiacsoportnak egy másik összetevője a jobboldalinak nevezett magyarországi média, amelyet a kormány közvetlenül vagy közvetve reklám-megrendelésekkel támogat. A közvetve ez esetben azt jelenti, hogy a közbeszerzésekkel előnyben részesített cégek támogatják meg reklámokkal vagy más úton-módon ezt a médiát.

A kormánypárti média túlsúlya ellenére nem mondható el, hogy Magyarországon nincs sajtószabadság. Létezik ellenzéki média is, amelynek a mozgásterét igyekeznek beszűkíteni, és voltaképpen két célt szolgál: egyrészt befelé és kifelé a médiaszabadság bizonyítéka, másrészt pedig tálcán kínál olyan témákat, amelyekre azután a kormánypárti médiában is rá lehet hangolódni, megfelelő színekkel festve fel az érem másik oldalát.

A sajtóban, az audiovizuális médiában és az interneten mindkét előbb említett médiacsoport jelen van.

A magyarországi média harmadik csoportjának olvasó-, hangzó- és néző felülete inkább csak a világhálóhoz kapcsolódik. A közösségi oldalakon különböző – kormányellenes és kormánypárti – csoportok alakítják ki a maguk táborait, és nincsen ez másképpen a világhálós naplók, a blogok esetében sem.

Ez a kommunikációs háló mostanig a maga sajátos demokráciájában működött, különösképpen abban a magyarországi közéleti felfogásban, amely – mondjuk a székelyektől eltérően – mindenről rendkívül sokat szeret beszélni. A gépezetbe a külföldi tulajdonosi rétegénél, nézettséget növelő, tehát reklámvonzó termékeket gyártó műsorpolitikájánál fogva egyedinek tekinthető RTL Klub megadóztatása szórt bele egy kis homokot. Ha ugyanis a kimondottan rá szabott adót csökkentik és a költségvetésből így kieső részt a reklámadó minden médiát érintő szétterítésével pótolják, akkor a kormánypárti média második összetevője is rendkívül sokat veszít, ezért robbant a múlt hét végén a médiabomba.

De ezen nincs amiért csodálkozni – hiszen Magyarország állandó harctér, nemde?