„Észrevétlenül áthatolt a kolozsvári nemzetközi repülőtér biztonsági rendszerén és felült az érkezési terminálon veszteglő egyik üres repülőgépre kedden hajnalban egy férfi. Tettét utólag azzal indokolta, hogy Angliában lévő szerelmét szerette volna sürgősen meglátogatni, de már nem kapott jegyet.”

Olvasom a maszol.ro-n megjelent hírt, és azon gondolkodom, mennyit módosult Romeo és Júlia tragédiája. A fiatalok szerelmét már nem az elvakult családok acsarkodása akadályozza meg, hanem éppen az a mozgékonyság, az a szociális dinamika, melyet annyira áhítottunk, melyért annyit küszködtünk. Az amorózó nem holdfényes erkély alatt vallja be szívpanaszát és -örömét, hanem ország-világ előtt. Igaz, a vallomáson már túl van, azért akar Angliába repülni. Nem kriptába menekül, hanem nemzetközi repülőre száll, és nem Tybalttal vív, hanem a biztonsági rendszerrel. Nem Lőrinc barát nyilatkozik, hanem Vákár István.

Hogy miért bukott le, miért vették észre? Mert ha már sikerült kijátszania a biztonsági rendszert, akkor lefényképezte magát, és a fotókat feltöltötte a Facebook-ra, s a villogásra felfigyeltek a biztonságiak.

Átalakult az intimitás: minden lépésünkről tudnia kell egy nagyobb közösségnek, még azokról is, melyek leglényegéhez tartozna a titok. Megváltozott a titok fogalma is (erről bizonyára Király V. István kolozsvári filozófus tudna többet mondani), hiszen milyen titok az, melyről ország-világ értesül, méghozzá már a bekövetkezte pillanatában. Devalválódott valami, sok minden: milyen potyautas az, aki leleplezi magát, milyen ügyesség az, amely ügyetlen.

A FB-nemzedék már nem is érti, mi a gond azzal, hogy a gulyás készítése éppúgy szerepel az idővonalon, mint a „bonyolult kapcsolatban” jelzés, egy aranyos kismacska megvásárlása éppúgy, mint az, átjutottam a Wizzair biztonsági rendszerén.

Talán neki van igaza, hiszen az élet sem válogat. És soha nem is válogatott: Láng Zsolttól tudható, hogy amikor Haller Gábort lefejezték, az Rozsnyói Dávid emlékiratában úgy jelenik meg, hogy hét oldalt szentel a kivégzésnek, és háromszor annyit a káposztás húsnak. A különbség talán abban ragadható meg, hogy akkor Haller Gábor lefejezése volt a „selfie”-n, és jóval később került oda a káposztás hús, de már az „emlékiratok” feltartott fejű hagyományában.

Holott az ember mindig is sebezhető volt, bamba, magányos és éhenkórász, vagyis vágyakozó. Kundera szerint a regény a relatív értékek műfaja: te elítélheted ezt vagy azt a szereplőt, a regényíró nem tehet ilyent. Én azt hiszem, igaza van, és ha igaza van, akkor a mi évszázadunk a regény legvirágzóbb kora.