Tavaly év vége felé, az elnökválasztási kampány előtt és közben a román igazságszolgáltatás a legmagasabb fordulatszámra kapcsolt, a futószalagok, amelyek a kormánypártok képviselőit szállították vallatóhelyekre, rácsok mögé, rekordsebességgel siklottak. A másik oldalon, a pedál (PDL) egyáltalán és a pönálé (PNL) is alig érintődött. Aztán a november közepi katarzist követően ünnepi csend állt be, amelyet a párizsi kéjutazás után hazatért Bika-csaj lepihentetésével járó zaj kavart fel némileg.

A sok ünnep után beindulni látszik ismét, ezúttal kevésbé egyirányúan. A korrupcióellenes ügyészség, miután struccok és menyasszonyi ruhák nyomós bizonyítékainak birtokában elcsípte az alkotmánybíróság egyik tagját, trófeái közé emelve immár a „taláros testületet” is (amely azonban – figyelem, újságírók, elemzők, külföldi kancelláriák! – Romániában nem az igazságszolgáltatás része), azonnal bebizonyította, hogy tud ám jóindulatú is lenni: rajtaütésszerűen megszűntette a nyomozást a volt államelnök ellen a flotta-ügyben.

A volt number one sztorija regénybe illő, egyszerre jegyzi fel a politika és a szélhámia története. Tíz év magas szolgálat után a mérlegében csodás világcsúcs szerepel: neve hatvannyolc bűnügyi aktában fordul elő! Talán ennél is fontosabb másik világcsúcs, ha igaz, hogy ő maga saccra tízszer ennyi bűnügyi aktát tart (nyilván). A másokéit. A csúcsok csúcsa azonban ezután következik: az említett hatvannyolcat mind megússza. Ez van folyamatban.

Mivel a kép kissé zavaros, és nem ugyanaz az ügyészség (nem) vizsgálódik az összes érintettségében, legjobb, ha idézünk a hatvannyolcas rekordról szóló korábbi cikkünkből: “A legfőbb ügyészség által vizsgált 58 ügy közül egyben folyik vizsgálat. Szintén egy ügyben vizsgálódik a korrupcióellenes ügyészség, amely eddig három esetben döntött úgy, hogy nem indít bűnvádi eljárást a volt államelnök ellen. A szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészségen a hat akta közül csak egyet zártak le, és további ötben vizsgálódnak.” Nem tudom, önöknek mennyi jött ki, de tény, hogy az ügyek nagy részét lezárták bűnvádi indítás nélkül, hét esetben folyt még előzetes vizsgálat – ezek egyikében (amely a legszerteágazóbbnak nézett ki) példás gyorsasággal jött a befejezés: flotta-ügy nincs.

Kereskedelmi flotta sincs, ez igaz, továbbá nincs meg, pontosabban nem tudni, merre kószál, röpköd vagy landolt körülbelül háromszáz millió euró; de ez állítólag nem is létezett, pontosabban eredetileg ennyit állapítottak meg kárként a szakértők, de a korrupcióellenes ex-főügyész szerint mégsem volt hiány, és az (a hiány hiánya) máig meg is maradt – vagy valami ilyesmi. És most tehát az ügy végleg lezárva, bár egyes véleményezők szerint újranyitható, de ezek a javíthatatlan optimisták nyilván szopni fognak, mint egykor a politikai kéjszolgáltató a “katicabogaraknak”. (Nevezhetők szoptimistáknak…)

Más jellegű, de ugyanilyen hiteles számítások szerint ezzel a felmentéssel az ex máris húsz évet megspórolt – de ez is ostobaság, ilyesmiről álmodozni, hogy tehát a többi negyvenet viszont letölti. Ugyanis nem fog letölteni semmit. Ahogy nem követett el alkotmányszegést (és a felfüggesztése nyomán népakaratos elzavarása sem létezett), ahogy nem vett részt pénzmosásban, nem befolyásolta az igazságszolgáltatást, nem lopott lakást, nem befolyásolt bankintézmény-igazgatót, s ahogy nem tudott az öccse sokoldalú üzelmeiről, ahogy nem voltak kétes ingatlanügyei, és a másokéiról sem tudott…

Sok ez a nem-tudás a még több sejtés mellett! Említettük a pedálosok gyanús érint(het)etlenségét. Valamikor a köreikbe tartozott Elena Udrea, az ex szőkéje. Ő most konkrétan kipakolt: http://www.ziare.com/udrea/dorin-cocos/udrea-contraataca-in-dosarul-microsoft-sunt-acuzatii-care-ar-cutremura-profund-tara-1344887. Többek között ilyeneket mondott: “Meglep néhány dolog: a sajtó hallgatása, miután torkaszakadtából üvöltözött a dossziéban foglalt cselekmények súlyosságáról, Dorin Cocos ellen, ürügyként az én megtámadásomra. Most, jóllehet Gabriel Sandu vallomása az egész rendszert felkavarja, és olyan nagy neveket vádol, mint Vasile Blaga, Roberta Anastase, Adrian Videanu, Radu Berceanu stb., csend van, senkit sem érdekel beszélni róla. Ne úgy értsék, hogy én vétkesnek tartom őket. De engem nap mint nap aprítottak, anélkül, hogy közöm lett volna hozzá, miközben a tanúk által vádolt személyeket furcsa csend veszi körül. (….) Érdekes lenne látnunk Gabriel Sandu teljes nyilatkozatát. Úgy értettem, olyan vádakat fogalmazott meg egyes intézmények képviselőivel szemben, amelyek nyilvánosságra kerülve mélyen megrázkodtatnák az egész országot, és befellegzene a korrupcióellenesség eszméjének.”

Szerencsére a volt államelnökkel kapcsolatban jóval tisztább a kép. Mint említettük, neki már csak hat ügytől kell megszabadulnia, és jöhet a szentté avatása. Pontosabban folytatódhat, hiszen az értelmiségiek (nóta benne: filozófusok, akiket lehülyézett) jóideje szentnek tartják, az európai volksparteiosok – élükön a sokat tapasztalt kancellárral (akinek elnökünk szemérmetlenül a fülébe hazudott) – szintén glóriával a feje fölött tartják nyilván és emlékezetükben. Mint egy ma született vezérkost.

Egy kis dolga volna még, családi vonalon. Elsősorban a felmentési műveleteket ki kell eszközölnie a családtagjait illetően is: az öccse nem vett el kenőpénzt befolyásolásával üzérkedve, a veje nem hamisított papírokat, hogy a családi klán földek birtokába jusson, a nagyobbik lánya nem szerzett kétes úton ingatlanokat és kölcsönpénzt, közjegyzőként mutyi megbízásokat, a kisebbik nem volt haszonelvezője kampánypénz-szerzési akcióknak satöbbi. Ezek mind koholmányok, amit könnyű lesz bizonyítani.

Utána meg kell szabadulni a fennmaradó hat ügytől – ennél mi sem egyszerűbb, nyilvánvaló ugyanis, hogy elszámolták, voltaképpen csak három ügyről van szó, abból kettő elévült, az utolsó pedig, a fenyegetés, hogy egy szoci hölgy inkább vigyázna a férjére, hogy otthon találja, nos, ezt a legegyszerűbb megoldani: elég, ha a hölgy egyszer csakugyan nem fogja otthon találni a férjét, s valamelyik vádhatóság igazolja, hogy az államelnöki intés nem zsarolás volt, hanem jövőbelátás, sőt jóindulatú figyelmeztetés.

Mi pedig izgatottan várjuk, hogy vállal-e még a szent úgymond politikai szerepet. Ha vállal, élére állhat az egységes román jobboldalnak, nem semmi. A politikai élet ismét megélénkül, a tévék (amelyeknek minden adósságát elengedik) kivirulnak. Az új miniszterelnök rendszeresen bemondja a letartóztatások menetrendjét, és végig-végigpásztázza panoramikus látásával a tájat és a nyájat, semmi sem kerüli el a figyelmét. Legkevésbé az otthon kincsként őrzött és kártyaként lapozott dossziék. Azokat is meg kell ám oldani – szép lassan, apránként, adagolva, ahogyan a helyzet kívánja.

Jól van ez így. Hiszen nem unalmas máris, hogy Cotroceni-ből az eddigi puskapor helyett csak fürészpor árad?