Rostás-Péter István: Szájberspiclikről három tételben

I. Orwellli időket éltünk épp (dátumra pontosan 84 tavaszát-nyarát), mikor kibukott, amit mi sem sejtettünk, hogy márpedig állam- és nemzetellenes akciókat szervezünk négyesben, határsértéssel és fegyverek bevetésével körítve. A vigilens apparátus lecsapott: szülők felhívatva direktor úrhoz, diszkrét szekusjelenlétben való dorgálás, KISZ-gyűlésen nyilvános megrovás, kérdésessé váló érettségi vizsga, csenevész felvételiesélyek. Azóta legalább negyedszer kikért dosszié, rá a szűkszavú, kopipésztelt szabványválasz: iktattuk, keressük, még nem találtuk, majd szólunk.

Van, aki azzal nyugtatgat, hogy a sajtósokkal nem sürgölődnek, mert továbbra is érdekesek vagyunk. (Lehet, hogy kényelmesebb volt a régi dossziéban új lapot kezdeni, mint facsaró újat nyitni...) Félig viccesen és félig hangosan ejtettem el a megjegyzést a szerkesztőségben – valami lehallgatási/tott botrány gyűrűzött javában –, hogy naivitásunkat enyhítendő, senki ne gondolja múlt időben a megfigyel(tet)ésünket. Aránylag könnyen fel lehet fedni a közénk plántált ügynököket (hadd nevezzem őket mégis megszokásból besúgóknak). Elég, ha birtokunkban van például tizenöt esztendőre visszamenőleg a pihenőszabadságok listája: ebből első, behatóbb ránézésre  kiderül, hogy kik azok, akik sorozatosan úgy mentek el „párban” szabadságra, hogy váltották egymást, nehogy a munkahely ( a második meló) lefedetlenül maradjon.

II. Nem csak a francia élclap zsebelt eurósított nyereséget és hirtelen szökkent (el)ismertséget  a Charlie Hebdo szerkesztőségében lezajlott mészárlásból, de alig szándékolt következményként a Szervek is bőségesen profitálni próbálnak a felkavart közhangulat melléksodrásán. Okosan és kiszámítva teszik, midőn a múlt héten „kiszivárogtatták”-beadagolták, hogy állami és közintézményeink az utóbbi időben több ízben is kibernetikai támadások célpontjai voltak. A Szolgálat persze tette a dolgát és hárított. No de ő sem fogja ezt a végtelenségig bírni, ha nincs a hátterében törvényes paraván, ezért elengedhetetlen a jogi keret, amely a megfelelő mozgásteret szavatolja. Apró technikai fenntartásokra most ne pazaroljuk az időt, kekeckedés arra rákérdezni, hogy ki és miként adhat engedélyt a mail-váltások és számítógépes magánkönyvtárak feldúlására, a nemzet biztonsága érdekében hadd tekintsünk el holmi civil félelmektől (idejétmúlt görcsös beidegződésektől).

III. Tételezzük fel, hogy a tanító néni eljut az ábécé oktatásban a dzs betűig és a klaszikus lándzsa, findzsa, dzsámi és dzsem mellé, hogy trendi legyen, a dzsihádot is odasorolja példaként. Az oskola figyelőkamerái erre a hívószóra egyből kék-piros szirénázásba kezdenek, és az alagsorban tárolt készenléti egység egyből akciózni kezd. Vagy, ha már netfigyelés: az iszlám szent háborúról ír penzumszerűen a szerkesztő, és szövegét átküldi a rovatfelelősnek: hemzsegnek a terror, merénylet, iszlamista szélsőség, Al Kaida stb. kifejezések: mielőtt még megjelenne a cikk a lapban vagy a honlapon, lecsapnak a szakavatott szájberkommandók, és teszik a dolgukat. Mint ahogyan a gépem is most jelzi a jobb alsó sarokban piros keretben, hogy vírusszűrőt kell frissítenem. Tud valaki egy olyan változatot kéz alatt, amely a Szolgálat belépését is jelzi? Mert kopogni biztosan nem fognak a fiúk, még csak az egeret sem csattintják kicsit erősebben az asztallaphoz, hogy finoman jelezzenek: a kurzorod pulzálását nem csak te figyeled már. 

Kimaradt?